9. Fejezet

9. fejezet

Fordította: Lilith

Rájönni arra, hogy a volt legjobb barátod esetleg segédkezett egy ellened irányuló gyilkossági kísérletben, olyan, mint a mélykék tengerben állni, ahol színpompás korall csillog a tiszta víz alatt: minden gyönyörű, míg fel nem bukkan egy cápa, és úgy nem dönt, hogy megharap. Ezen a ponton vagy harcolsz, kivájod a szemét és túléled, vagy csupa vér és halál – számodra, nem számára. Lehet, hogy kényelmesen érzem magam a holttestekkel, de nem eléggé ahhoz, hogy két méter mélyen csatlakozzam hozzájuk.

Ezáltal, mire bekanyarodok az étkezde zsúfolt parkolójába, megváltoztatom a nézőpontomat, hogy én hol állok ebben a nyomozásban, amely három következtetést eredményez. Egy: Murphy egy seggfej, de nem tévedett. Szükségem van egy nyomozóra az én oldalamon, akiben megbízom, és Rich az egyetlen, aki számba jöhet. Más szóval, bele kell ráznom némi értelmet Kane-nel kapcsolatban. Kettő: ha hülye marad Kane-nel kapcsolatban, elzavarom a városból, még ha ez azt jelenti is, hogy tököt növesztek és megteszem vele azt, aminek eddig ellenálltam. Véget kell vetnem, egyszerűen ellen kell állnom az előnyeinek, és el kell kezdenem egy brutál-elutasító kurvaként viselkednem. A saját érdekében. Hogy megakadályozzam, hogy két méter mélyen kössön ki.

És három: még jó, hogy nem foglaltam le azt az utat Vegasba, mert vége lett a szerencsehullámomnak. Nincs számomra hely az étkezde főbejáratánál. Tizenöt percnyi próbálkozás után elfogadom ezt a tényt, és bekanyarodok az oldalsó parkolóba. – Bassza meg – átkozódom, beszorítva magam egy teherautó és egy másik kocsi közti helyre, amely fedezéket nyújthat Juniornak, hogy egy újabb szépirodalmi mesterművet hagyhasson nekem a szerelemről/gyűlöletről egy üzenet formájában. És hé, benne vagyok ebben a köztünk folyó szerelem/gyűlölet dologban. Minél hamarabb eljutunk a kifejlett gyűlölethez, annál hamarabb kerülünk szembe és fejezzük be ezt a játszmát. Mutasd, mit tudsz, meg minden egyéb ilyen nemes szarság. Kivéve most, mikor Rich majd az autómhoz akar kísérni engem.

Habár – gondolom, miközben leállítom a motort – érdekes lesz látni, Junior titokban akar-e maradni, mintha csak az én szemeimnek lenne való, vagy meglobogtatja-e az üzeneteket Rich előtt. Ugyanabban a pillanatban nyitom ki az ajtóm, hogy megcsörren a telefonom. Elővéve a dzsekim zsebéből lepillantok, és Rich számát találom. – Itt vagy? – kérdezi azonnal, ahogy felveszem.

– Parkoló. Te?

– Itt vagyok, de nincs ülőhely.

– Mennyit kell várni? – kérdezem.

– Próbálom kideríteni.

A veszélyben forgó epres pitémmel és az elvitelre rendeléssel a fejemben közlöm: – Mindjárt ott leszek – és leteszem a hívást. Becsukom és bezárom az ajtót, mielőtt átkígyózom a parkoló járművek között, de sosem fordulok be a sarkon az épület elülső oldalához. Rich lép elém hosszú ujjú, világoskék pólóban és farmerben, szőke haja hullámos, minden porcikájában úgy néz ki, mint a dögös szörfös csávó, akitől elájulnak a nők. Csak nem én. Nem mintha egyáltalán elájulnék. Bármikor is. Bárkitől is. – Egy órát kell várni – mondja. – És kétlem, hogy itt akarsz lógni olyan sokáig.

– Nagyon jó a pitéjük.

– Egy órát akarsz várni pitéért?

– Nem? – kérdezem.

Összeráncolja a szemöldökét. – Igen?

Ebben a pillanatban eltűnődöm azon, hogy vajon a kommunikációnk mindig ilyen modoros volt-e, és úgy döntök, figyelmen kívül hagyom, mielőtt felajánlok neki egy határozott – Nem – választ, bár később vissza kell jönnöm azért a pitéért.

– Hova máshova mehetünk beszélgetni? – kérdezi.

– Teljesen jó itt és most – válaszolok. – Azért vagy itt, hogy segíts nekem ebben az ügyben, vagy azért, hogy Kane után kémkedj?

A szemeiben harag villan. – Kane részese ennek az ügynek. Valószínűleg ő áll minden egyes átkozott gyilkosság mögött. A beteg faszfej pedig valószínűleg csak ide akart téged hozni. Hogy érzed magad ettől? A tudat, hogy emberek haltak meg azért, hogy idehozzanak?

Figyelembe véve a korábbi beszélgetésemet Kane-nel, Rich kábé tíz érzékeny pontra tapintott. – Milyen fasz ébreszt bűntudatot valakiben emiatt? Ó, igen. Az a fajta, amelyik a gatyájában lévő fejjel gondolkozik, nem azzal, amelyik a nyakán van.

– Nem tudom, hogy tudnám másképp annak láttatni őt számodra, amilyen valójában.

– Ez nem fog működni. – Megfordulok és elindulok.

– Azért vagyok itt, mert nem látod őt tisztán – szólal meg mögöttem. – Emiatt küldött engem Murphy.

Megpördülök, hogy a sarkamban találjam őt. – Ezt mondta neked Murphy?

– Elég nyilvánvaló.

– Szóval nem mondta ezt Murphy – mondom.

– Nem, de…

– Mit mondott?

– Hogy szükséged volt segítségre, akiben megbízol.

– Ez így van, és tudod miért?

– Azt mondta, hogy te majd felvilágosítasz.

– És te valójában azt gondoltad, hogy a felvilágosításom majd magába foglalja a kérésemet, miszerint ments meg Kane Mendez-től? – Nem adok időt neki, hogy válaszolhasson. – Azért vagy itt – mondom, lehalkítva a hangom –, mert nem Woods ölte meg azokat az embereket. Egy hivatásos orgyilkos tette. Ő csak az áldozati bárány.

– Akkor Kane rendelte el az orgyilkosságokat.

– Ó, a francba, Rich. Lépj már túl Kane-en. Nem ő tette ezt. Ő nem olyan ostoba.

– Akkor miért az ő neve bukkan fel folyton?

– Lehet, hogy ő egy elterelés. Kibaszottul biztos, hogy rajtad működik. Rakd félre Kane-t, és tedd fel a helyes kérdéseket.

Az arckifejezése megfeszül. – Eddie azt mondja…

– Eddie részese a leplezésnek.

– A bátyád tud erről?

– Igen, Rich. És az apám is, aki indulni fog a New York kormányzója címért.

Elsápad. – Édesapád indul a kormányzói címért?

– Igen. Így lesz. És egy szabadlábon lévő gyilkos nem igazán válik a javára. Vagy némi értelmet kell magyaráznom a bátyámnak és az apámnak, vagy át kell vennem a fennhatóságot.

Megcsóválja a fejét. – Nem tudom elhinni, hogy Murphy téged helyezett erre az ügyre.

Gondolataim újra visszatérnek ahhoz a beszélgetéshez Murphyvel:

„– Közös múltunk van Kane Mendezzel.

– Ami a tökéletes jelöltté teszi magát, hogy bejusson a fejébe.

– Miért szükséges Kane fejében lennem?

– Kapcsolatban áll ezzel. A ma este világossá teszi ezt.”

Murphy védi Kane-t vagy ellene dolgozik? Rich ellene van, és Murphy rám tolta Richet, meg ezt az ügyet. – Mennem kell – mondom, megfordulva a távozás teljes szándékával, és hogy szembenézzek Murphyvel.

– Lilah, a fenébe – fakad ki Rich közém és az autó közé állva. – Még nem végeztünk.

– Végeztem ezzel a vitával, Rich – csattanok fel. – Megyek, hogy elintézzek egy telefonhívást, majd elkapjak egy gyilkost. Te meg menj, üldözd Kane Mendezt, és köss ki holtan.

– Mi a pokolért randiznál egy férfival, akinek szüksége van erre a figyelmeztetésre?

– Gondolkodj, Rich – mondom, próbálva arra fele terelni, hogy ne hivatkozzon többet erre az ügyre, hozzáteszem: – Dugni valakivel nem ugyanaz, mint randizni vele. – Újra elsápad, én pedig megkerülöm, otthagyva őt, miközben azon tűnődik, vajon róla beszéltem, vagy Kane-ről, vagy mindkettejükről.

Kinyitom a központi zárat, bemászom a kocsimba, és bezárkózom. Rich majdnem azonnal kopogtat az utas felőli ajtón. Eszembe jut egy rövid, kellemes fantáziálás, amelyben odakint hagyom őt és elhajtok. De ez nem eredményezne mást, csak újraindítja a csatát, melyet jelenleg folytatunk, nekem viszont szükségem van rá a fedélzeten, vagy menjen el. Nincs köztes állapot. Kinyitom a központi zárat és engedem, hogy csatlakozzon hozzám, majd felém fordul. – Azért vagyok itt, hogy segítsek.

Néhány szívverésnyi ideig tanulmányozom őt, finomvonalú arcát kutatva, amelybe még mindig bele van metszve a Kane iránti gyűlölet ötven árnyalata. – Ez nem fog működni.

– Szükséged van valakire a hátad mögött, aki fedez, akiben megbízol. Bennem megbízol.

Igaza van, legalább is részben. A hátamnál, szakmai értelemben, megbízom benne. De nem bízom Murphyben, aki ragaszkodott ahhoz, hogy Rich itt maradjon. Ez talán azt jelenti, hogy meg kell bíznom Murphyben, vagy talán azt jelenti, hogy nem kellene megbíznom Richben. Megcsörren a mobilom, Tic Tac száma van a kijelzőn. Még egy szívverésig tanulmányozom Richet, majd felveszem és kihangosítom a hívást. – Velem van Moore ügynök, Tic Tac – mondom, figyelmeztetve a bűnrészes technikusomat, hogy nem vagyunk egyedül.

– Love ügynök.

Murphy igazgató hangjára megmerevedek, egy rossz érzés kúszik lefelé a gerincemen. – Igazgató úr – szólalok meg, Richre pillantok valamiféle tanácsért. Megrázza a fejét, azt mondva nekem, hogy nem tud semmit. – Mi történt Tic Tackal? – kérdezem.

– Ha Landers ügynökre gondol – mondja Murphy –, pontosan itt van.

Tic Tac megköszörüli a torkát. – Itt vagyok.

– Mondja el, Love különleges ügynök – mondja Murphy, a hangszíne és a „speciális ügynök” formális használata azt súgja, hogy fel van húzva –, pontosan miért kérte meg Landers ügynököt, hogy nézzen bele a múltamba?

Ó, bassza meg. Hogy jött rá?

Rich hitetlenkedve néz rám és ezt tátogja: – Mi a fasz, Lilah?

– Hogy jöttem rá? – kérdezi Murphy, látszólag a gondolataimban olvasva. – Azért jöttem rá, mert Landers a kutatgatáshoz itt a szervezet rendszerét használta.

– Az FBI rendszerében kutatgattál, Landers? – csattanok fel.

– Igen – mondja Murphy. – Így tett. És milyen fajta példát mutatnék, ha nem állítottam volna be riasztásokat, különösen, ha jómagamhoz kapcsolódnak? – Nem vár válaszra. – Landers ügynök – teszi hozzá, világosan Tic Tachoz beszélve. – Ossza meg a részleteket, amiket megtudott rólam.

Tic Tac megköszörüli a torkát. – Murphy igazgató a New York-i megfelelőjével, James Carter igazgatóhelyettessel együtt mászott fel a ranglétrán. Különféle politikai botrányok keringenek Carter körül. Belekeveredett legalább három nagyhatalmú politikai szereplővel kapcsolatos nyomozásba, akiket ki tudod találni, ki pénzelt.

– Pocher – mondom, és rápillantva Richre, megmagyarázom –, az a Pocher a Pocher családból, aki apám legfőbb anyagi támogatója a hivatali posztért való indulásában. – Figyelmemet visszairányítva a hívásra, folytatom: – Carter tűntette el azokat a politikai ügyeket Pocher kedvéért.

– Nincs bizonyítva – mondja Murphy. – De így értelmezem ezt, különösen úgy ismerve Carter, mint amennyire ismerem. Becsvágyó a lehető összes helytelen módon. Ami engem a szegényes kommunikációjához vezet engem, Love különleges ügynök. Mi a pokolért nem tudok a Kane Mendezhez kapcsolható, múlt éjjeli, kettős lefejezésről?

Dühbe gurulok a megrovásra, éppen nyitom a számat, hogy emlékeztessem arra, hogy ma reggel ő rakta rám a telefont, de Rich átnyúl és megragadja a karomat, figyelmeztetően néz rám. Összeszorítom az ajkam és bólintok, mielőtt újrafogalmazom a tervezett nagyokos megjegyzésemet valami másra, ami kicsit szakszerűbb. – Épp csak visszaértem az üggyel kapcsolatos konzultációról, amikor kiütve kötöttem ki. De ma reggel folytattam. Beszéltem Kane Mendezzel, meg a Nagyfőnök Romanóval. Nem Kane tette. Ez valamiféle felültetés.

– Nem kérdeztem, hogy Kane tette-e. Azt kérdeztem, mi a pokolért nem tudtam erről. Moore ügynök – mondja, Richhez címezve. – Az alapján, amit most megtudott ebből a beszélgetésből és a tény, hogy Lilah erősen hisz abban, hogy Woods egy áldozati bárány, mondja meg, miért vannak most problémáink az illetékességgel?

Belém hasít a felismerés, ahogy a rémület is. – Attól tartok, hogy megvan a válaszom.

– Azt mondtam, Moore ügynök – válaszolja Murphy.

Rich rám néz, most már ott van a szemében a felismerésem. – Kane kapcsolódik azokhoz a gyilkosságokhoz, amikben nyomozunk azon az egy gyilkosságon keresztül, ami az ingatlanjában történt az alkalmazottjával – szólal meg. – Kapcsolódik a lefejezésekhez szimplán csak a miatt, mert ez a fémjelzett Mendez gyilkossági mód. Kane egy helyi lakos egy hosszú családi bűnlajstrommal, ami azt jelenti, hogy a helyi FBI könnyűszerrel harcolhat azért, hogy megszerezze az illetékességet.

Pontosan eltalálta a gondolataimat, és nem vagyok elragadtatva, mikor Murphy megerősíti a kijelentését és a gondolataimat ezzel: – Pontosan, igaza van, Moore ügynök. És pont, hogy nem azért van ott, hogy baszogassa Kane Mendezt, és vele együtt minket. Azért van ott, mert maga és Kane között Lilah életben marad és elkapja nekünk az igazi gyilkost. Védje meg őt! Védje meg az ügyet! És biztosítsa, hogy Lilah kommunikáljon velem! – Majd visszafordítja hozzám a figyelmét. – Love ügynök. Használja arra az energiáját, hogy egy gyilkost vadásszon le, ne engem! És most kell nekem az a gyilkos, nem később.

– Vagy mi? Elveszítjük az illetékességet?

– Nem veszítek, Love ügynök. Menjen biztosra, hogy maga sem. Megszerzi nekem a gyilkosomat. Megszerzem magának az illetékességet. Csak tartsa zárva a száját addig, míg azt nem mondom, „rajta”.

Lerakja.

Rich és én ott ülünk egy jó harminc másodpercig anélkül, hogy megszólalnánk, mielőtt Rich belekezd: – Kane Mendez egy olyan probléma, amit nem tervezek elfelejteni, de egyelőre félreteszem. – Rám néz. – Részese vagyok ennek. Veled vagyok. Mi a terv?

Felé fordulok. – El kell kerülnünk az illetékesség csatáját, ami azt jelenti, hogy nem engedhetjük, hogy a helyiek lezárják az ügyet.

– Ez egy kényes utasítás.

– De tudsz szerezni nekem egy kis időt.

– Hogyan?

– Játszd tovább a rosszfiút – mondom. – Győzd meg Eddie-t és a bátyámat arról, hogy rá tudsz venni, hogy kihátráljak ebből, és vedd rá őket arra, hogy hagyják még egy kicsit tovább nyitva az ügyet!

– Rendben. Ezt meg tudom tenni.

– Képes vagy rá?

– Talán nem tudsz róla, Lilah, de több vagyok a szörfös csávónál, aminek hívtál engem. Én egy átkozottul jó ügynök vagyok.

– Tudom, hogy jó ügynök vagy.

– Átkozottul jó ügynök.

– Oké. Átkozottul jó ügynök.

– Mit fogsz tenni, ha a családod átlépi a határt?

– A helyes dolgot.

– Lefordítva ez nagyon sok dolgot jelent – mondja –, de nem fogom erőltetni. Lépésről lépésre haladunk. Menjünk be és szerezzünk ebédet.

A padló felé nyúlok és felé lököm a fánkos zacskót. – Itt van az ebéded.

Nem néz bele a zacskóba. – Értem. Azt akarod, hogy elmenjek. És el is fogok, de Lilah, egyelőre ez az utolsó szavam ezzel kapcsolatban. Én a jófiú vagyok. Kane Mendez nem az. És nem fogom engedni, hogy ezt elfelejtsd. – Kinyitja a kocsiajtót és kiszáll, majd bezár engem.

Beindítom az autót, készen arra, hogy kijussak innen, de még abban sem vagyok biztos, merre tartok. Csupán csak mennem kell. És bassza meg, nem kaptam meg a pitémet és feladtam a fánkjaimat. Leállítom a motort. Ennem és gondolkoznom kell, de nem szállok ki a kocsiból. Ujjaimmal dobolok a kormánykeréken, az elmém visszatér Laney ügyéhez. Tudom, hogy az az ügy kapcsolódik a támadásomhoz. És a támadásom a tetoválás útján kapcsolódik a jelenlegi gyilkosságokhoz. És az öregember nyoma elvezetett Jensen Michaelshöz és Laney-hez, akik a filmes cég által kapcsolódnak egymáshoz.

Felkapom a telefonom és elkezdem Tic Tackot tárcsázni, majd jobbat gondolok. Murphy figyeli őt, és mindez hozzám és ahhoz az éjszakához kapcsolódik, mikor tizenkétszer ledöftem egy férfit. Sohasem kellett volna arra kérnem Tic Tackot, hogy belenézzen a filmes cégbe, és mégis megtettem. Gyakorlatilag meghívtam őt és Murphyt arra, hogy felfedezzék: egy gyilkost üldöző gyilkos vagyok. Ez azt jelenti, hogy magamra és Kane-re vagyok utalva, hogy rájöjjek a filmes cég, a támadásom, Laney ügye és a gyilkosságok közötti kapcsolatra. Valójában van még egy ember, aki esetleg tudhat valamit. Az a személy, aki együtt dolgozott velem a Laney ügyön, de nem erőszakolták meg és nem ölték meg majdnem: a volt társam, Greg Harrison.