7. fejezet

7. fejezet

Fordította: Lilith

Kilépek Kane irodaépületéből és ott találom a kölcsönzői kocsim motorháztetejére támaszkodó bátyámat, hosszú, farmerbe bújtatott lábai kinyújtva maga előtt, hullámos, dús, szőke haját egy só csókolta széllöket emelgeti. Az a ronda, sárgásbarna egyenruha inge, melyet mindig magán hord egy fényes rendőrfőnöki jelvénnyel a zsebén, arra emlékeztet, hogy Andrew ma nem a testvéri szeretet miatt van itt. – Nocsak, kit látok itt – szólal meg, ahogy megállok előtte.

– Ha behorpasztod a motorháztetőmet, kifizeted.

– Mert elherdáltad az összes pénzed Tinseltownban[i]?

– Mert – hacsak nincs fánk a kocsidban, ahogy egy jó zsaruhoz illik – éhes vagyok, te pedig útban vagy.

– Úgy kéne tennem, mintha a Kane-nél tett látogatásod személyes jellegű lett volna? Vagy szakmai jellegű? – kérdezi, nyilvánvalóan túl a testvéri szereteten.

– Ugye találkoztál Richcsel? A fickóval, akivel Kane után randiztam.

– Azzal, akit pontosan akkor dobtál, amikor visszajöttél ide? Igen. Találkoztam vele. Ő sem kedveli jobban Kane-t, mint én.

– Rich és én pontosan akkor szakítottunk, amikor ő ragaszkodott ahhoz, hogy összeköltözzünk, ahelyett, hogy csak dugjunk és dugjunk és dugjunk. – Andrew elvörösödik, én pedig elvigyorodok, élvezve, ahogy kényelmetlenül érzi magát miattam, és nem csupán azért, mert egy segg volt. Hanem mert a húgaként ez volt a dolgom.

– Meglennék a részletek nélkül, kishúgom.

– Igazán? Mert meglehetősen biztos voltam abban, hogy épp ezeket követelted, mikor arra következtettél, hogy Kane és én még mindig együtt vagyunk. És rátérve az üzletre, nem Kane fejezte le Romano embereit.

– Mert meztelenkedtetek, belenéztél a szemébe, és láttad az igazságot, meg a becsületet?

– Mert múlt éjjel megfenyegettem Kane-t, hogy beviszem kihallgatásra – közlöm, nem kockáztatva azt, hogy már tud arról, hogy nála jártam. – És cserébe elintézett egy beszélgetést jómagam és a Romano család patriarchája között. Amit épp most ejtettünk meg.

Pislog. – Beszéltél Angelo Romanóval?

– Nem. A Nagy Főnökkel, az öreg Romanóval beszéltem, valójában ő a család feje, a patriarchája.

– Nem az öregember a patriarcha.

– Kane és az öregember nem ért egyet, de mindegy. Beszélj a fedőemberrel te magad, ha akarod. Nem fog köpni Kane-ről. Az igazi patriarcha nem fogja engedni. Most szállj le a kocsimról! El kell intéznem dolgokat.

– Ha nem Kane ölte meg Romano embereit, akkor ki?

– Az öregember azt mondta, hogy akkor sem árulná el nekem, ha tudná.

– És mit mondott Kane?

– Hogy őt vették célba. Úgy tűnik, az öregember is egyetért ezzel. Valójában ezt nem mondta, de ez volt az érzésem.

– Miért védené az öregember Kane-t? A két család ellenség.

– Kane segített a két család közti béketárgyalásokon.

– Persze, természetesen – mondja szárazon.

– Tudod, drága bátyám, megértem, hogy Kane lefeküdt a húgoddal és a nőddel is, és hogy te nem kedveled őt. Tényleg. De már hosszú-hosszú ideje ismered őt. Mikor volt egyáltalán égbekiáltóan ostoba?

– Ha nem Kane ölte meg Romano embereit, akkor a Mendez kartell egy másik emberének kell lennie a felelősnek, és ez szerintem Kane-t jelenti.

– Kane egyáltalán mióta tagja a kartellnek? – kérdezem, és most az egyszer nem azért, hogy nagyokosnak tűnjek. – Amikor megkérdeztem Kane-t, ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem olyan ember. A nagybátyja az, ő pedig városunktól messze tevékenykedik.

– Az öregember pedig nem a patriarcha – mondja –, legalább is így hitte az igazságszolgáltatás, amíg mást nem állítottál. Kane nagybátyja Mexikóban él. Kane-nek kell végrehajtania az amerikai műveleteket.

– Ha ez igaz, miért engedted, hogy folytatódjon a városodban?

– Bizonyíték nélkül nem szállsz szembe egy olyan emberrel, mint Kane Mendez. –  Esélyt sem ad arra, hogy kb. tíz különböző módon porrá zúzzam ezt az állítást, mielőtt rákérdez: – Megkérted, hogy beszélhess Kane nagybátyjával vagy Angelo Romanóval, az igazságszolgáltatás által ismert patriarchával?

– Ha Romano azt gondolná, hogy az embereit Kane vagy valaki más a Mendez kartellből ölte meg, akkor háborúval lenne dolgunk, mint a régi szép időkben, mikor Kane apja volt a főnök. Más szóval, beszivárogna Hamptonba, az életed pedig pokollá válna. Emlékszel még milyen volt az, ugye? Mert ismét abba az irányba taszítani őket, nem tűnik nekem okosnak.

– A New York-i tisztviselők azt akarják, hogy az ügy meg legyen oldva, és tőlem várnak segítséget Kane miatt.

– Megosztották az ujjlenyomatokat, amiket a tetthelyről szedtek össze?

– Még nem, de beszéltem a vezető nyomozóval. Elküldi nekem a jelentést. Tucatnyi ujjlenyomat volt ott, kettő a helyszíni áldozatokhoz tartozott.

– Tucatnyi? – kérdezem, a tetthelyre gondolva. – Orgiákat tartottak abban a cseppnyi lakásban vagy csak drogot árultak onnan? – Nem várok a válaszra. – Küldd el emailben a nevek listáját, amikor megkapod.

– Ha ez nem egy Mendez-Romano szituáció, mit hisz Kane, ki vette célba?

– Valaki, aki gyűlöli őt – mondom –, és ez az, ahol kezd igazán nagy lenni a dolog, bátyus. Nem erőltettem ki egy nevet, mert nem akartam, hogy rád gondoljon. És neked sem kellene, különben egy perben köt ki a város. Rágódj el ezen, amíg megyek, megkeresem azokat a fánkokat. – Elfordulok és az ajtóm felé sétálok, és mire kinyitom, ő már a másik oldalon van, lebámulva rám.

– Tényleg folytatni akarod ezt a beszélgetést? – kérdezem.

– Felhívott a főnököd – jelenti be.

– Akkor ő is egy seggfej. Nem kellene velem foglalkoznia. Megragadtad a lehetőséget, hogy elmondhasd neki, összeférhetetlenségem van?

– Igen. Megtettem.

– Ő pedig elmondta neked, hogy ezt tudta, és pontosan emiatt küldött engem – mondom. – És köszi, hogy próbálsz kirúgatni engem.

– Próbállak eltávolítani Kane-től.

– Ó, jóságos. Nem tudtam, hogy ezt a játékot játsszuk. Rengeteg módot tudok kitalálni arra, hogyan távolítsalak el téged Samathától.

– Hagyd békén Samanthát.

– Hagyd békén Samanthát. Fogadd meg ezeket a szavakat, Andrew. – Legyintek a kezeimmel. – Szívd magadba őket. Vedd fel és játszd le az ágyad mellett.

Az állkapcsa megfeszül, és összeszorított fogakkal sziszegi. – Murphy bizonyítékot akar arra, hogy Woods a gyilkos, akit üldözünk, és ezt a bizonyítékot fel kell mutatni a bíróságon. Ez tőled jött, nemde?

– Arra is kért tőlem bizonyítékot, hogy nem Woods a gyilkos. Ő már csak ilyen. Minden csak arról szól, hogy tegyünk pontot azokra az átkozott i betűkre.

– Mit művelsz, Lilah? Ha átveszed a fennhatóságot és a hírek egy sorozatgyilkosról elérik a médiát, ez a város pokollá válik, te pedig elrontod apa esélyeit, hogy megválasszák.

–Nem tudom elhinni, hogy arról folytatunk beszélgetést, hogy egy választási rangsor fontosabb, mint a közbiztonság, de mivel ezt tesszük, hadd fogalmazzam meg úgy, hogy esetleg megértsd. Rossz szerencsejátékot űzöl. Ha még valaki meghal, inkompetensnek fogsz tűnni, és az egyedüli mód, hogy apa megmenthesse magát, az lesz, hogy kirúg téged. Tehát mit művelek? Megmentelek téged magadtól és tőle. – Beülök a kocsiba, és Andrew számtalan szívverésnyi ideig áll az ajtómnál, mielőtt becsukja. És bassza meg, szeretem ezt a seggfejet, és most nagyon ki akarom nyitni újra, hogy verjek bele némi értelmet, mielőtt bajba kerül.

* * * * *

Hacsak nem változott, csupán egyetlen fánk üzletet tudok Kelet- Hamptonban, és az általában zsúfolva van, ami azt jelenti, hogy látni fognak az emberek, beszélnek hozzám, és rendszerint kedvesek, még ha csak hamis kedvesség is. Nem szeretem a hamisságot. Sem a ciciket, sem a szempillákat, még a mosolyokat sem. Még a kedvességet sem szeretem. Csak egy átkozott fánkot akarok, vagy hármat, vagy négyet. Szerencsére egy gyors google kereséssel rájövök, hogy az üzlet még mindig üzemeltet egy büfé kocsit, és egy parttól félreeső parkolóba hajtok, hogy megkaphassam a cukromat, levonva a beszélgetést. Bebuktam. A büfé kocsiban lévő ember sokat fecseg – miközben nem is ismerős nekem. Oly sok szó áll közém, a fánkjaim és a kávém közé, hogy mire kapok egy zacskót három sima és három fahéjas fánkkal, szükségem van még többre abból a drogból, amit Kane adott nekem.

Észrevettem egy kék szedánt is a járdaszegélyen állni az utca túloldalán, két ház között, ami nem volt ott, mikor megérkeztem. Diszkréten rajta tartva a szemem, abban reménykedve, hogy talán van egy nyomom Juniorhoz, bemászom a kölcsönzői kocsimba. Amint bezárkózom, benyomok egy sima fánkot és ledöntöm a langyos kávém felét, mielőtt elég időt kapna a kihűlésre. Eközben a kék szedán nem mozdult, de végül kiszáll egy vékony, kopasz, sötét öltönyös férfi – aki lehetne is, meg nem is mexikói. A fánkos standhoz sétál, ami eléggé ártatlannak látszik, de meglehetősen biztos vagyok abban, hogy ez a lényeg. A fickó tudja, hogy kiszúrtam.

Feszült vállaira pillantok, mielőtt ránézek a műszerfalamra, ami elárulja nekem, hogy tíz harminc van. Elég közel járunk az ebédidőhöz ahhoz, hogy befejezzem a fánkevést, de nincs akaraterőm. Megoldva ezt a problémát, a kocsi hátsó ülésére hajítom a zacskót és beindítom az autót, így nem fogok megfordulni, hogy magamhoz vegyem őket. Van még időm a Richcsel való találkozóm előtt, és az elmém Kane kérdéséhez vándorol Alexandráról és a támadásomban való részvételéről. Hirtelen Alexandra szemébe akarok nézni és látni, hogyan reagál. Megbizonyosodok arról, hogy a fánkos standnál álló férfit pont annyira csapdába ejtette a büfés szószátyár, mint korábban engem, és megkeresem a kerületi ügyész South Hampton-i irodájának számát. Egy órányira van, és nem vezetek oda ma délután, ha Alexandra nincs bent.

Megnyomom a Hívás gombot és kihangosítom. Nem használok bluetooth-t. Meg lehet hekkelni, és egyébként is a napszemüvegekhez hasonlóan sosem találom meg a fülrészt, amikor szükségem lenne rá. Három csörgésnyi időm van, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a fánkos ember és a szedános ember még mindig beszélget. – Alexandra Harris bent van ma? – kérdezem, mikor felveszi egy nő.

– Úgy érti, Alexandra Rivera?

– Igen – értek egyet az asszonynevével. – Ő.

– Ki telefonál? – kérdezi.

– Lilah Love ügynök – mondom. – FBI.

– Love ügynök, Mrs Rivera jelenleg a városi ügyész irodáiban dolgozik, az Kelet-Hampton-i kerületi bíróságon. Szüksége van arra a számra?

– Megvan – mondom, majd leteszem, beindítom a motort és berakom a sebességváltót „D”-be.

A parkoló kijáratához hajtok és megállok, visszapillantva meglátom a kopasz, öltönyös fickót az autója felé sietni. És mivel Junior nem lenne ennyire nyilvánvaló vagy ostoba, ez más irányba vezet engem.

Kane-t tárcsázom és kihangosítom, majd felhajtok az autópályára, és a bíróság felé tartok. Felveszi az első csörgésre. – Máris hiányolsz?

– Az embered egy kék szedánnal követ engem? Mert ha így van, jobb embereket kellene felbérelned. Béna.

– Nem bérelek fel béna embereket. Ő nem az enyém.

– Láttam az emberedet New Yorkban, Kane. Jobb emberekre lenne szükséged. Biztos vagy benne, hogy nem a tiéd?

– Ő nem az enyém, Lilah.

– Aha. Oké. Csak ennyit akartam.

Lerakom és belepillantok a tükörbe. A szedán még nem zárkózott fel mögém, de senki más sem rajta kívül, és mégis úgy érzem, hogy minden irányból tekintetek követnek engem. Valójában most éhezem egy üzenetre Juniortól. Az legalább elmondja, merre jár Junior feje, de biztos vagyok abban, hogy jön egy másik. Sok minden jön felém. Szinte érzem a ballépését, hogy mikor vét hibát, és az elmém megállapodik édesanyámnál, aki imádta a munkáját, de megrémült a fanatikus figyelemtől. Emlékszem, ahogy ezt mondta: „Nyugtalanító. Minden mozdulatomat figyeli valaki, és sosem tudod, hogy esetleg ki őrült.”

Azonban én nem leszek nyugtalan, mint édesanyám. Van egy fegyverem, benne golyókkal, és tudom, hogyan kell használni. És az sem árt, hogy én sokkal kényelmesebben érzem magam a holttestekkel, mint az élők nagy része. Ez a gondolat visszalök engem a múltba, vissza a sötét partra a támadásom éjjelén. Lejátszódik a fejemben a jelenet, majdnem mintha felülről nézném: a támadóm felettem, és nem tűnik úgy, hogy védekeznék. Kane lehúzza őt rólam, és átvált a kép. Figyelem magam, ahogy megragadom a kést, amit a támadóm a homokba ejtett, majd beledöföm a mellkasába. Újra és újra és újra. És nem éreztem bűntudatot a tényleges gyilkosság miatt.

Még most sem érzek bűntudatot amiatt, hogy megöltem azt az embert. Még Kane – aki úgy tűnik, egyenesen belelát a lelkembe és megért engem – is azt hiszi, hogy bűntudatot érzek. Ez hitelesíti azon feltevésemet, hogy egy okból vagyok nagyon jó a szakmámban: egy gyilkos szükséges ahhoz, hogy túljárjon egy másik gyilkos eszén.

---

[i] ^{Tinseltown: Hollywood szleng neve, különösen a filmiparban}