28. Fejezet

28. fejezet

 

Fordította: Isabelle

 

Kane azonnal telefonálni kezd, amikor kijövünk Lucas házából. Mire a Roadsterjébe ülünk, leteszi. – Az embereim már úton vannak a kikötőbe. – Beindítja a motort és elindul.

– Mennyi idő múlva érnek oda?

– Húsz perccel később, mint mi, de van erősítésünk.

Kinyitom a szám, hogy válaszoljak, és egy szörnyű gondolat jut eszembe. – Oh, Istenem. – Kane felé fordulok. – Mi van, ha egész csak egy csapda? Mi van, ha Szellem azt tervezte, hogy kiugrasztja és távolítja az apámat és a bátyámat? És elcsalva minket a városból, és Eddie-re fókuszáltunk, amikor visszatérünk, ami csak egy elterelés volt, hogy biztosítsa, hogy nem avatkozunk be? – Nem hagyok neki időt válaszolni. – Menj az apám házához.

– Szellem nem akarja a családodat kiugrasztani – mondja. – Tudja, hogy milyen ellenség lennék a te oldaladon.

– Tudnom kell, hogy rendben vannak.

– Elmegyek az apád házához – mondja. – De ez húsz perces kerülő lesz. Ezek a percek Eddie életébe és a Játékosba kerülnek.

– Az apámról és a bátyámról beszélünk.

– Tudom – mondja. – És nem kockáztatnám azt, ami fontos neked, soha. A Szellem nem utánad és a családod után vadászik. A Játékos talán utánad jön. Muszáj megtalálnunk, mielőtt ő talál meg minket.

– A családom…

– Eddie közel lakik az apádhoz. Az emberem még mindig ott van. Ott tud lenni az apádnál tíz perc alatt, mielőtt mi odaérnénk.

– Küldd oda! – mondom. – Küldd oda most!

Kane megnyom egy gombot a telefonján, és spanyolul kezd beszélni az emberével mielőtt letenné. – Odamegy az ajtóhoz, majd amikor odaér megmondja nekik, hogy hívjanak fel téged – mondja. – Csak úgy, mint Alexandrával tette.

Bólintok és előrenézek, azonnal tárcsázom a bátyámat, de csak az üzenetrögzítője kapcsol. Az apámat is hívom, ugyanezzel az eredménnyel. – A franc essen bele. Basszus. A francba.

– Nyugi.

– Kurvára ne mondd nekem, hogy nyugi, Kane, vagy újra megütlek, csak erősebben.

– A Szellem nem jön a családod után, Lilah – mondja. – Ismersz. A szavam kellene, hogy valamit jelentsen számodra. És a szavamat adom neked, a jelen körülmények között, hogy Szellem nem fog a családod után jönni.

– Ez egy ígéret, Kane?

– Ha a kimondott szónak élsz, nem kellene olyan szavakkal vacakolnod, hogy ígéret. És én megtartom a szavamat.

– Te csak nem mindig azt mondod, amit hallani akarok.

– Ez egy csapda, ami hazugságokhoz vezet, és ha a szavam nem elég neked…

– Természetesen elég.

Rám pillant. – Mert megbízol bennem?

– Megbízom benned – mondom ki, annak ellenére, hogy tudom, ez közelebb hoz minket, amikor kétségbeesetten távol akarom magamtól tartani. – Te vagy az egyetlen személy, akiben jelen pillanatban megbízom.

– És mégis kétségbe vontad a tetteimet, hogy megbosszuljam a támadásodat.

– Eltitkolsz előlem dolgokat, Kane. És ismerlek. Tudom miket tettél okoktól függetlenül.

– A Társaság volt az oka. Nem engedhettem, hogy őket üldözd és holtan végezd.

– És akkor mi van? El kellene felejtenem a támadásomat? Csak túl kellene lennem rajta, mert ők voltak?

– Azt hiszed, tényleg kurvára azt hiszed, hogy ez az, amit akarok vagy elfogadok? Nem gondolod, hogy van egy tervem arra, hogy megfizessenek érte?

A kezemet a halántékomhoz szorítom. – Most nem ez a megfelelő idő erre.

– Ez most a tökéletes idő erre – mondja. – Bármikor, amikor végre erről beszélünk, a megfelelő idő erre.

– Baszd meg, Kane!

– Bármikor. Bárhol.

Ránézek és már éppen a robbanás szélén vagyok, amikor rájövök, hogy mit csinál. – Szent egek! Eltereled a figyelmemet, nehogy bepánikoljak.

– Ez nem teszi ezt a beszélgetést kevésbé fontossá.

Elfordulok tőle. – Átkozott megalkuvó.

– Ez egy enyhe kijelentés részedről, Lilah Love. Hol vannak a B betűs szavak, amit annyira szeretek és várok? – Az mobiltelefonja csörög és felveszi, egy pár pillanatig hallgatja, majd leteszi. A telefonom azonnal csörög. – Ez a bátyád lesz – mondja.

Kiengedem a lélegzetem és felveszem a telefont. – Andrew.

– Mi a pokol folyik itt, Lilah? Miért van egy férfi, akit nem ismerek, és aki spanyolul beszél az ajtómnál, azt mondva „Hívd Lilah-t”

– A gyilkos valódi. Zárkózz be és védd meg apát, amíg vissza nem hívlak! A többit később megmagyarázom.

– Magyarázd meg most. Mi a fenét jelentsen ez? Apa célpont?

– Óvatos vagyok. Eddie nincs veled, ugye?

– Nincs. Miért?

– Veled volt? – kérdezem.

– Igen – mondja. – Egy másfél órája ment el. Azt mondta hazamegy.

– Pocher veled van?

– Igen. Újra miért? És ismétlem, mi a pokol folyik itt, Lilah?

– Van egy tippem, hogy a gyilkos Eddie-t akarja. Azt is gondolom, hogy a Pocher szervezet van emögött, de ez egy olyan beszélgetés, amit a nyamvadt seggednek később kell velem elszenvednie. Vigyázz magadra! És Eddie nincs otthon és a telefonja ki van kapcsolva.

– Ő és Alexandra sokat veszekednek. A hajójához szokott menni a halseyi kikötőbe. Ez az a hely, ahová menni szokott, amikor kirakja otthonról. Ott találkozunk.

– Nem – mondom, ahogy Kane a sötét parkolóba ér, ahol Eddie csónakja horgonyoz. – Maradj apával – mondom. – Védd meg! Zárkózz be! – És újra kimondom a szavakat. – Ígérd meg.

– Ha itt maradok, kiküldök két rendőrautót a kikötőbe.

– Ne – mondom. – Ne bízz meg senkiben.

– Én megbízok az embereimben.

– Ne bízz meg senkiben, Andrew.

– Nem mehetsz a gyilkos után egyedül.

– Nem vagyok egyedül.

– Kane – mondja.

– Igen és ez jobb, mint a járőrkocsijaid – leteszem, mielőtt vitatkozna velem, de teszem ezt azzal a felismeréssel, hogy nem kérdezte meg, miért akarná Eddie-t bárki is megölni. Nem szeretem ahová ez a gondolat elvezethet, de Kane beáll a parkolóba és ennyiben hagyom. Egyikünk sem beszél. A kikötőt szemléljük, ami legalább negyven hajónak ad helyet, néhány helyen lampionszerű megvilágítással néhányan sötétbe burkolva. Kane és én egymásra nézünk. – A Játékos már érdeklődést mutatott irántad. Egy célpont vagy. Ő nem egy átlagos seggfej. Nem is kivételes seggfej. Százszor jobb. Együtt jobbak vagyunk.

– Egyetértek – mondom, és megosztunk egy gyors bólintást, mielőtt kilépnénk a kocsiból. A motorháztető előtt találkozunk, mindketten újra átnézzük a területet. Az este kísértetiesen csendes. Az életre utalok jelek, láthatatlanok. A holdat és a csillagokat sötét felhők takarják, és tompa mennydörgés hallható a távolban. Kane előrefelé mutat, de én feltartom az egyik kezem, lehajolok, előveszem a késem a csizmámból a bőrtokjával, de a bokaszíjat a helyén hagyom. Felállok, a kést a kabátom alá rakom, a nadrágom derekára.

Bólintok, Kane és én elindulunk, követjük a kijelölt utat a sétányhoz. A pillantásom egy jelre esik, a dokk számokkal, rámutatok, és aztán jobbra. Elindulunk abba az irányba, és egymás mellett áthaladunk a hajók mentén, néhány kisebb, de inkább közepes és nagyobb méretűek. Miután Alexandrának nem volt hajója, amikor itt éltem, úgy sejtem, hogy ez egy olyan játék, amit a fiújának vett, és ez olyan férfias kifejezés, ha Eddie-re jellemző lehet ez a kifejezés. Az út hosszú, a dokk számokat elhagyjuk, amíg egészen a végére nem érünk a hajósornak. És a Rivera kiderül, hogy egy igencsak nagy jacht, a fények a zárt alsó szintről visszatükröződnek az üvegen.

Kane és én kivesszük a fegyverünket és felmászunk a fedélzetre, a fegyvereket magunk elé szegezzük. Az üvegajtó, ami a főkabinba vezet, túl sötétre van színezve, hogy mögé lehessen látni. Jobbra mutatok, és Kane balra mutat, végigpásztázzuk a felső szintet, visszatérünk az ajtóhoz, ami előtt megállunk. Magára mutat, és az ajtóra, azt mutatva nekem, hogy ő megy be elsőnek. Megtanultam, hogy nem számít bármilyen harcias legyek is, nem számít, hogy milyen nagy a jelvényem vagy a viselkedésem, a férfiak ezt a macsós dolgot fogják tenni. És később, amikor megmentem a seggüket, tényleg rohadt büszkék, hogy én is meg tudom csinálni. Így előreengedem, de mivel úrihölgy vagyok, kinyitom az ajtót számára. Belép és káromkodik. Követem belülre, és én is ugyanazt teszem, mellé lépek, mindketten magunk elé tartjuk a fegyverünket, míg Eddie arccal egy fényes fával borított asztalon fekszik, körülötte vér. Mindkét keze tenyérrel felfelé mutat, csuklóján vágás. – Átfésülöm a kabint – mondja Kane előrehaladva, míg én is ugyanezt teszem, de egyenesen Eddie-hez megyek, és az ujjamat a nyakához nyomom. Nincs pulzusa. Kane visszatér a hátsó szobából, fegyvere le van engedve. – Minden tiszta.

– Ő pedig halott – mondom –, és eltekintve a gáz hírtől, a Játékos eltűnt.

Ebben a pillanatban egy hangos huppanás hallatszik a külső fedélzeten. Mintha valaki leugrott volna a hajó tetejéről, ahol Kane és én nem ellenőriztük.

– Talán egy trükk – mondja Kane. – Zárd be az ajtót. – Előremegy és én követem. Nem engedem, hogy erősítés nélkül a csapdába siessen. Fegyverrel a kézben kilép az ajtón, én mögötte vagyok. Mihelyt kint vagyok mellette, futó léptek zaja üti meg a fülünket. – Zárd be magad – kiáltja nekem Kane, és lehuppan a hajóról, a sétányra. Futni kezd, és semmi sem tűnik helyesnek. Megfordulok és tanulmányozom a hajó külsejét, hátha hallok valami mozgást. Semmi sincs, kivéve a víz lágy ringatózását és a hajó csikorgását. Megfontolom, hogy újra átkutatom a hajót, de amíg elmegyek balra, valaki jobbról jöhet vagy alulról. És meg kell védenem magam és a bűntény helyszínét. Kinyitom az ajtót és újra belépek a kabinba, keresem a zárat. El van törve, és úgy tűnik nekem, mintha lelőtték volna az ajtóról. Kibiztosítom a fegyverem, és Eddie felé megyek. Talán később érzek majd valamilyen érzelmet, vagy talán nem. De most semmit sem érzek. Azon a helyen vagyok, ahova menni szoktam: a Másvilágban, ahol a testek csak a gyilkossági helyszínhez tartoznak. Nem vagyok zaklatott a test miatt, még ha Eddie-é is, de nem vagyok a vér híve, és most piros és kocsonyaszerű, csöpög le az asztalról, a barna színű szőnyegre. Felé sétálok, a cipőm cuppog a vérben, ami közelebb folyt, mint ahogy hittem. Nem reagálok. A testre koncentrálok. Nincs nálam a táskám a felszerelésemmel, és ez korlátozza a lehetőségemet, hogy bármit is megérintsek, de szükségem van a bizonyítékra, hogy gyilkosság volt. Az ösztönöm azt súgja, hogy vizsgáljam meg a helyszínt közvetlenül a test előtt, de nem kockáztathatom, hogy háttal az ajtónak álljak. Körbesétálom, Eddie újra előttem van, és úgy nézek a helyszínre, mintha ő lennék. Van egy nyitott üres gyógyszeresüveg a fejénél, ami lehetne az ok arra, hogy megölte magát, csakúgy, mint a harc Alexandrával. Hirtelen ez a harc Alexandrával igencsak jól időzítettnek tűnik. És tudva, hogy Eddie részese volt egy puccsnak, emlékezve a félelemre, amit éreztem benne, elkezdem megkérdőjelezni, hogy Alexandra tényleg annyira kizárható-e a Társaságból, mint ahogy azt kezdtem gyanítani. Végül is velem volt a támadásom estéjén. Most félreteszem őt és a lehetséges bűnösségét. Eddie most jobban megkapja a figyelmemet, mint eddig bármikor az egész életében. Talán félre kellett volna hívnom, beszélnem vele. Megpróbálni beszéltetni. De a bűntudat és a kételkedés annyira haszontalan, mint a félelem. Nincs rájuk szükségem. Nem használom őket. Nem fogják elérni, hogy használjam és félrevezessenek. Eddie az uniformisának rövid ujjú változatába van öltözve. A karjait nézem, mindkét csuklója felfelé néz. Elképzelem, hogy felvágja a csuklóját, és sajnos, el tudom képzelni, hogy egy begyógyszerezett állapotú Eddie úgy tartja őket, ahogy most vannak, nézi, ahogy kivérzik. Letérdepelek és nézem a padlót, valami bűnjel után kutatok. Az ajtó hirtelen kitárul és léptek zaját hallom. Kirántom a fegyveremet, és abban a pillanatban, ahogy előveszem, a Játékos is előttem van. Közel van, az asztal mögött velem, és a fegyvere a fejemre céloz.