16. Fejezet

16. fejezet

Fordította: Isabelle

A hazafelé tartó út rövid. Ellenállok, hogy otthonnak nevezzem, de olyan okok miatt, amiket nem nagyon tudok megnevezni, vagy talán csak nem akarok, a lakásomat LA-ben sem érzem otthonnak. Az igazság az, hogy soha nem éreztem az otthonomnak. Az anyám repülőszerencsétlensége óta semmit sem érzek annak, kivéve Kane-t, és ez működött is egy darabig, amíg egyre inkább elkezdtem hozzá hasonlítani, mint amit elfogadhatónak tartottam. Talán már olyan is vagyok. Talán emiatt értjük meg egymást, emiatt egyezünk. És ezt tettük és tesszük. Mindig is ezt fogjuk tenni, azt hiszem, de azt nem, hogy bármelyikünk részéről is egészséges lenne ez, hogy tápláljuk ezeket a dolgokat egymásban. Ezeket a dolgokat. Mi a fenék ezek a dolgok? Azt hiszem, el fogom kerülni, hogy megnevezzem őket egy estén, amikor felelős voltam egy férfi álöngyilkosságában. Találni fogok egy másik bűnös dolgot, és elmerülök abban helyette. Csokoládé vagy talán… csokoládé.

A kocsibeállómra hajtok, az út sötétbe van borulva, túl sűrű az árnyékhoz, a csillagokat felhők takarják. Valószínűleg be kell szereznem egy mozgásérzékelőt a kültéri lámpákra, és talán többet is kellene telepítenem. De a pokolba is, azt remélem, hogy elfogom a gyilkost és elhúzok a francba innen, mielőtt lenne időm ezt megváltoztatni. A garázsajtó felemelkedik, bent a fények életre kelnek, és tisztában vagyok azzal, hogy valaki követ, és ez az, ahonnan valaki követni tud a lakásba. De az, ha kint hagyom a kocsimat, esélyt ad arra, hogy babráljanak vele. Beállok a garázsba és hagyom, hogy az ajtó becsukódjon, mielőtt még kinyitnám az ajtómat. A táskámat a vállamra veszem, kinyitom az ajtómat, kezem a fegyveremen, kirúgom az ajtót és felállok. Innen a hátammal a falnak támaszkodva állok, ahogy átpásztázom a környezetemet, és ellenőrzöm az utat. A belső ajtóhoz megyek, felkapcsolom a konyhában a villanyt és leellenőrzöm a szobát, mielőtt belépnék és bezárnám az ajtót. Felkapcsolom a rendszert és átkutatom a házat. Tíz perccel később az egész házzal végzek és visszatérek a konyhába a pisztolyommal, a Cujóval a kezemben. Leteszem a pultra a mobiltelefonomat és a táskámat mellé. A kezemet a pultra támasztom, az agyamba bevillan egy kép Rick Shuttersről, ahogy az ajtókeretről lóg.

– A francba – mormogom, keresztülhúzva a kezemet a hajamon és félretéve a bűntudat karmait, amelyek belém hasítanak. Ez a gondolkodás semmilyen más célt nem szolgál, csak hogy legyengítsen és megadja az ellenségnek, amire vágyik. Most ételre van szükségem, és hogy beleássam magam a munkába. Kinyitom a hűtőt, ami emlékeztet arra, semmilyen élelmiszervásárlás nem történt az évek alatt, ami ehhez a bizonyos házhoz lenne köthető. Vagy hozzám, tulajdonképpen. Megint pizzát kell rendelnem. Újra. Bassza meg! A pizzás doboz és az üzenet. Be voltam drogozva, és a mai káoszban, különben már hamarabb gondoltam volna rá. Visszasétálok a pulthoz, fogom a telefonomat, hívom ugyanazt a pizzázót, amit tegnap este.

– Jack Pizzéria – szól bele egy férfi.

– Egy nagy pizzát szeretnék ananásszal és kanadai baconnel, közepesen átsütve - mondom. Aztán figyelembe véve a reggelit, helyesbítek. – Legyen két nagyobb, és milyen desszertjük van?

– Csokoládé darabos keksz...

– Egy olyat is kérek. Van valami esély arra, hogy ugyanazt a szállítót küldje, akit tegnap este? Elfelejtettem neki borravalót adni és jóvá akarom tenni.

– Tartsa egy pillanatra – nyomkodja a számítógép billentyűzetét és aztán. – Furcsa nem látom a szállító nevét.

– Alacsony volt, barna göndör hajjal.

– Mick – mondja. – Ma este itt van. Amúgy is ő lenne a fickója.

– Ó, Istenem. Klassz. Köszönöm. – Befejezem a hívást és leteszem a telefont, egy emlék ugrik be, ahogy Rich azzal vádol meg, hogy nem mondom, hogy kérem és köszönöm. Seggfej, azt hiszem. Szoktam mondani, hogy kérem és köszönöm. A nappaliba sétálok a beépített bárhoz, és egy bárszéket a konyhaszigethez húzok, előveszem a számítógépemet a táskámból és életre keltem. Leteszem a könyvet is a pultra, amit a bűntény helyszínéről hoztam, egy emlékeztető, hogy milyen személyessé vált ez az ügy. Egy újabb emlékfoszlány, ahogy Rick a szekrényajtójáról lóg, bekapcsolom a kávégépet és előveszek egy finom csokoládé ízű kávékapszulát és elkészítem. Mert kinek ne lenne szüksége kávéra, amikor ideges és a határon táncol?

Amikor ezt orvosolom, leülök a szigethez és megiszom az este első erősítőjét, ami nem az utolsó lesz. Ezen kívül ez áll a legközelebb az ételhez, amit ma elfogyasztottam, a reggeli tiszta cukor fahéjas tekercs óta, ami megmagyarázza, miért érzem magam újra kábán, miért szédelgek. Leteszem a bögrét, hogy a figyelmemet a számítógépnek szenteljem, amikor a tekintetem a könyv borítójára téved – az anyámra –, és a szívem összeszorul. Imádom ezt a képet róla. Egy rózsaszín estélyi, a haja barna, nem szőke. Gyönyörűnek és természetesnek néz ki, inkább annak a személynek látszik, akit ismertem és nem annak, akit Hollywood ismert. A torkom összeszorul és eszembe jut egy emlék, a halálának az éjszakája. A jogi egyetem könyvtárában voltam, tanulva a másnap reggeli vitára, amikor egy hivatalosnak tűnő személy öltönyben hirtelen felbukkant és megállt előttem. – Kérem, jöjjön velem Ms. Love – mondta

– Miért? Mi történt?

Magas és érzelemmentes az arca. – Velem kell jönnie. – Becsuktam a könyvet és a hátizsákomba tettem, és szinte éreztem, hogy a szívem egy része megszakad. Valami baj van. Nagyon nagy baj. A térdem remeg, és azt hiszem, valaki a nevemen szólít, ahogy követem a férfit a folyosón, de nem hallom őket. Alig emlékszem arra, hogy kerültem valamiféle irodába. – Hívja az apját – utasított a férfi, és rám csukta az ajtót. Tárcsáztam a számát, a kezem remeg. – Apa? – mondtam.

– Az anyád helikoptere lezuhant.

– Mi? Mikor?

– Egy órája. A kereső és mentőegységek kint vannak.

Pislogok, és visszatérek a jelenbe, lerázom magamról ezt az emléket. – Bassza meg. Mit teszel magaddal Lilah?

A könyvért nyúlok, hogy eltegyem szem elől, amikor a szemem megakad a Barnes & Noble matricán a jobb felső sarkában. Van egy Barnes & Noble néhány mérföldre Rick házától. Lesznek kamerák és eladási nyilvántartások, de anélkül, hogy Tic Tachoz fordulnék, mert ez egy illegális tevékenység része lesz, amit szívesség formájában vártam. Egy szívesség olyan valakitől, aki tartozik nekem eggyel. Holnap reggel tervezem is felhívni. Kihúzom a mellettem lévő fiókot és előveszek egy jegyzetlapot, hogy írjak egy listát, amiket meg kell szereznem.

BARNES & NOBLES ELADÁSI NYILVÁNTARTÁS

AZOKNAK A KÖNYVEKNEK A LISTÁJA, AMIK OTT VOLTAK LANEY GYILKOSSÁGÁNAK A HELYSZÍNÉN

A SZEMÉLYZET LISTÁJA, LANEY GYILKOSSÁGA KONTRA RICK GYILKOSSÁGA        

A PRODUKCIÓS TÁRSASÁG ALAPOS KIVIZSGÁLÁSA

Csengetnek, felállok, és a ház elejébe sietek, kicipzárazom a pénztárcámat a csípőmön, amíg odaérek. Amikor megérkezem, kiveszek egy százdollárost, a borravalót is beleszámítva, majd visszacipzárazom, kitekintek az oldalablakon, és megbizonyosodom, hogy tényleg a pizzámat kiszállító fiú az. Kikapcsolom a riasztót, elfordítom a kulcsot az ajtóban, mielőtt kinyitva ugyanazt a rövid, göndör hajú tinit találom magam előtt, mint tegnap este. Feltartom a százasomat.

– Hogy került bele az az üzenet, ami tegnap este benne volt a pizzás dobozomban?

Elsápad. – Mi?

– Az üzenet. Hogy került bele a pizzás dobozomba?

– Kuponokat raknak a pizzás dobozokba. A kuponokra gondol?

A zene hangja megcsapja a fülemet, és arrébb terelem a kezemmel. Ellép az utamból, és kilépve, az utastér felőli oldalon az ajtaját nyitva találom. – Miért van nyitva a kocsid?

– Így gyorsabb. Nem tudom a táskát a kormányon átemelni anélkül, hogy a pizzát oldalra fordítanám. Futok. Megfogom a táskát, kiszállítom a rendelést, majd visszaviszem, vissza az üléshez.

– Rendben – mondom. – Természetesen így teszel. Remélem nincs itt semmid, ami talán lopott lehet. – Nem várok válaszra. – Mi van azokkal a pizzákkal és a desszertemmel?

Előveszi a rendelésemet és felém nyújtja, én odaadom neki a pénzt, amivel csábítottam. A szemei felcsillannak. – Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm.

Gyorsan visszaszökdécsel a kocsihoz, és számtalan emberre tudnék gondolni, kezdve Kane-nel és Richcsel, akik azt szeretnék, hogy bárcsak ilyen könnyen elégedett lennék. Viszont, kétlem, hogy Kane akarna engem, ha könnyű eset lennék. Belépek a házba, belököm az ajtót, felnyalábolom a három pizzás dobozt a kezemmel, hogy bezárjam, és újra aktiváljam a riasztópanelt. A séta vissza a konyhába magában foglalja a fűszeres, valódi étel sajtos illatát, ami arra késztet, hogy kinyissam az egyik dobozt és beszívjam a pizza illatát. Talán még a csokis akármiből is, amit kaptam, eszek pár harapást pizza szeletek között. A kávéfőző mellé rakom a rendelésemet, és megvizsgálom az óriási csokidarabos sütit mielőtt, kiveszek belőle egy szeletet és egy szelet pizzát egy papírtányérra. Fogok egy üveg vizet a hűtőből, és akció elkezdődik. Pizza harapás. Pizza harapás. Süti. Víz. Ismétlés. Csak kétszer tudom megismételni ezt a műveletet, amikor az ajtócsengő újra megszólal. Úgy határozok, hogyha a bátyám az, talán megbánás nélkül behúzok neki. El kell tűnnie a képből és hagyni, hogy végezzem a munkám. Készen állva, hogy letámadjam ezzel a megállapítással, újra az ajtóhoz sietek, kikukucskálok, csak azért, hogy utána a falhoz támaszkodjak, és felnyögjek Rich látványára. – Lilah! Tudom, hogy bent vagy.

Semmi ilyet nem tud, és csak tettetem, hogy nem vagyok itt, kivéve, hogy elkezd hívni, és talán az ajtóm lépcsőjén aludna. Felegyenesedek, kikapcsolom a riasztót, kinyitom az ajtót és megállok az ajtóban. – Nem kellene itt lenned.

– Mert fel fogja dühíteni Kane-t, vagy mert nem akarod, hogy itt legyek?

– Ne csináld ezt.

Az ajtókerethez nyomja a karját felettem, a nagy teste közel hozzám. Jó illata van. Ezt el kell ismernem. Friss és férfias. Ezt mindig is kedveltem benne. Sok dolgot kedvelek Richcsel kapcsolatban, ami miatt van az, hogy képtelen vagyok belezúgni, ami őt összezavarja, engem pedig frusztrál. – Mit ne csináljak? – kérdezi.

– Miért vagy itt?

– Vannak dolgok, amiket nem akartam telefonon elmondani vagy a bátyád jelenlétében.

– Rich…

– Az ügyről, Lilah. Engedj be!

– Nem maradsz. Mondjad!

– Lilah

– Mondd!

– Nem maradok.

Visszalépek és hagyok neki helyet, hogy belépjen.

– Pizza illatot érzek? – kérdezi.

– Nem maradsz –ismétlem meg, kitartóan, és nem azért, mert olyan ribanc vagyok, aminek gondol. Mert ezzel megvédem Kane-től. És tőlem. Magamtól is megvédem.

– Nem ettem – mondja. – Az ebéd nem igazán lett ebéd, emlékszel?

– Az ügy, Rich!

– Itt kell, hogy csináljuk, a folyosón?

– Igen, itt.

Az álla megfeszül. – Tudom, hogy azok a New York-i seggfejek kivel vacsoráztak hosszasan, és neked akarom elmondani, nem a bátyádnak.

– Bassza meg. Az apám?

– Majdnem. Pocher, akiről tudom, hogy az apádat támogatja.

– Pocher – ismétlem meg. – Természetesen.

– Ne csinálj belőle nagy ügyet – figyelmeztet. – Tudtuk, hogy kapcsolatban állt a New York-i iroda igazgatójával.

– Igen – értek egyet. – De most bizonyítékunk van, hogy érintett abban, ami ebben a városban folyik. És ami egy támadásnak tűnik Kane ellen.

– Kane egy bűnöző, Lilah. Könnyű célpont.

– Olyan bűnöző, akit Pocher bele akart venni az olaj üzletébe. Kane visszautasította, és Pocher most utálja. És Kane nem egy kibaszott bűnöző, Rich. Az apja bűnöző volt. A nagybátya bűnöző. Ez arról szól, hogy ártsanak Kane-nek, amíg átveszik az irányítást és tisztázzák az ügyet. Ez az apám hírnevéről szól, ami szopás, figyelembe véve azt, hogy Kane dolgokat tett, hogy megvédje.

– Milyen dolgokat tett Kane, hogy megvédje az apádat?

Eltemetett egy testet, gondolom magamban. – Lényegtelen. – A lényeg az, hogy Pocher mozgatja a szálakat, hogy segítse az apámat, és az apám lehúzhatja magát a WC-n a hírnév és a hatalom üldözésében. Mindig féltékeny volt arra a figyelemre, amit az anyám kapott.

Néhány pillanatig engem tanulmányoz. – Ez nem jelenti azt, hogy az apád cinkostárs Pocher tevékenységeiben.

– Az apám nem egy naiv ember, és én sem vagyok egy nebáncs virág, akinek szüksége van az igazságra, hogy elérzékenyüljön. És most, egyedül kell lennem és gondolkoznom kell.

Felém lép, én hátralépek. – Rich, ne most.

– Gyerünk, együnk pizzát, aminek érzem az illatát és beszéljünk erről.

– Azt akarom, hogy barátok maradjunk. Tényleg. Barátok vagyunk, Rich. A golyó elé állnék érted szemrebbenés nélkül, de nem vagyunk többé együtt. És később még meg fogod köszönni, amikor megtalálod azt a személyt, akit érdemelsz.

– A barátok megoszthatnak egy pizzát, Lilah. 

Kivéve, hogy megesküdött, hogy tönkreteszi Kane-t és bebizonyítja, hogy ő a megfelelő ember a számomra. – A szakítás még most túl fájdalmas. Túl gyorsan történt.

Néhány pillanatig néz rám, mint aki a vesémbe lát, aminek véget akarok vetni, amikor beviszi az utolsó ütést. – Habár majd itt leszek, amikor ráébredsz az igazságra vele kapcsolatban. El foglak kapni, amikor leesel. – Megfordul, és az ajtóhoz sétál, és elmegy. Előresietek és becsukom az ajtót, újra aktiválom a biztonsági rendszert, mielőtt a falhoz dőlnék. Szent ég, ez a nap egy ribanc volt, ami megpróbál ledönteni, és kifacsarni a szart is belőlem. És a második szent ég: Kane-re emlékeztet és a kezére az arcomon kommentjére ma reggel. Több csokira van szükségem. Eljövök az ajtótól, és a konyha felé megyek, de ahogy elhagyom a folyosót, megállok, mint aki szellemet látott, ahogy a nappali a látóterembe kerül. Kane a boltíves elhúzható üvegajtónak nekidőlve áll, a kabátja és a nyakkendője nincs rajta, az ingujjai a könyökéig fel vannak tűrve. Tisztán láthatóan, ő és az emberei tudták mikor nyitom ki ajtót Richnek, és felhasználta ezt a lehetőséget arra, hogy bejusson. Ami azt illeti, hogyan tudott keresztüljutni a bezárt ajtón, nyilvánvaló, hogy túllépte az illendőség egyfajta határát, amíg ki voltam ütve, hogy biztos legyen benne, meg tudja tenni. Ez dühbe hoz, és újra le akarom törni a zászlóját. De ez az, amire vár. Arra, hogy menjek oda hozzá. Emiatt van az, hogy hagyom, hogy ott álljon, és a konyhába megyek. A szemétláda jöhet utánam.