27. Fejezet

27. fejezet

 

 

Fordította: Lilith

 

 

Kane és én felszállunk a klassz magángépével anélkül, hogy figyelmeztetnénk Eddie-t, hamarosan halott lesz, ha nem védi meg magát. Nincs meg a száma, sem a lakcíme. A bátyám nem venné fel a telefonját, Lucas pedig úgy tűnik, hogy részeg és le van halkítva. Eddie-hez kell érnem, mielőtt meghal, mert itt a valóság az, hogy a gyűlölködők gyűlölni fognak, a seggfejek meg csak seggfejek, azonban FBI ügynökként mindenkit megvédek, beleértve az olyan seggfejeket is, mint Eddie. És most, hogy tudok a Társaság megdöntésében játszott szerepéről, megértem a benne érzett félelmet. Egyben tisztelem is őt, a seggfejsége ellenére, ami miatt úgy gondolok rá, mint egy magát védő sérült kutyára. És egy olyan szervezettől védi magát, amiről biztos vagyok, hogy köze volt hozzá azzal, hogy próbálta lenyűgözni az én manipulatív és saját érdekeit szolgáló apámat.

Negyvenöt percet töltök ebben a helikopterben, mikor a földön kellene lennem, hogy megmentsem Eddie-t és elkapjam a Játékost. Ehelyett senkit sem tudok felhívni, nem tudom kideríteni, hogy mit csinál a földön Kane embere, semmit sem tehetek, csak ülök és várok a landolásunkra. Emlékeztetem magam arra, hogy nem fog megtörténni egy öngyilkosságnak tűnő gyilkosság, hacsak Eddie nincs egyedül. Ez megnyugtatna, de nézzünk szembe vele: Ki a fene akar együtt lenni azzal az emberrel? Ha Alexandra akarna – és nem érdekel, ha a férjének is hívja őt –, le lennék döbbenve.

Mikor Kane és én végre elég közel vagyunk a talajhoz ahhoz, hogy működjön a mobilom, az mégsem működik. Nincs térerőm. Mihelyst a földön vagyunk, abban a percben, ahogy a reptéren vagyunk, távol a helikopter zúgásától, felhívja az emberét. Megnézem az üzeneteimet, csak hogy nincsenek átkozott üzenetek. Végighallgatom Kane kurta beszélgetését, miközben elhagyjuk a repteret és a Roastere felé megyünk. Kane kinyitja az ajtót nekem, egy úriember szokás, amelyről nem tudom meggyőzni, hogy nem szükséges, nem számít, hányszor villantom fel a jelvényemet vagy a fegyveremet. Megállok az ajtóban, ahogy befejezi a hívást. – Eddie nincs a házánál. A felesége ott van. De még meg kell találniuk Eddie-t.

– Bassza meg! Újra fel kell hívnom a bátyámat. – Becsúszom az ülésre, és Andrew vonala ismét hangpostára megy, mielőtt csatlakozik hozzám Kane és bezárja az ajtót.

– Semmi? – kérdezi.

– Nincs. Semmi. Sem. Küldenem kell egy figyelmeztetést. – Elkezdek gépelni, közben fel is olvasom: Van egy nyomom az orgyilkoshoz, meg egy névtelen fülesem, hogy Eddie célpont. El kell érnem őt. Rápillantok Kane-re, mielőtt lenyomom a Küldés gombot. – Beszélj le róla, különben megnyomom a Küldést.

– Megvan a címe – közli, beindítva a motort. – Most hozzá megyünk. Valaki figyeli a házát – mondja, miközben kitolat. – És fogalmad sincs arról, milyen irracionális a bátyád vagy Eddie, vagy esetleg hogyan reagálna az effajta üzenetre.

– Milyen messze van a ház?

– Húsz perc.

– De ő nincs ott.

– De a felesége tudni fogja, hogy hol van.

– Igen, vezess oda, de mondd meg az emberednek, hogy menjen fel az ajtóhoz, és próbálja odaadni a telefont Alexandrának.

– Nem beszél angolul – mondja. – De oda tudja neki adni a telefont.

– Szentséges ég, Kane. Nem beszél angolul?

– Az alkalmazottaim minden tagja különleges képességekkel rendelkezik. Az ő egyedi képessége az emberölés. Sokkal jobb képesség az angolnál, mikor egy orgyilkosról van szó.

– Gyűlölöm, hogy olyan embereket alkalmazol, akiknek megvan ez a képességük. Mi a te képességed?

– Ismered a képességeimet, de boldog lennék ismét bemutatni őket az éjszaka, később. És reggel. – Beüt egy számot a telefonján.

Tárcsázom az apámat. És bassza meg, az ő vonala is hangpostára megy. – Szükségem van Eddie számára, hogy megbeszéljük az ügyet és lehetőleg lezárjuk – hazudom. – Sürgős! Hívj fel! – mondom, majd lerakom. Kane spanyolul beszél, bedobja a nevemet a beszélgetésbe, mielőtt kihangosítja a telefont.

– Eduardo az ajtóhoz megy – mondja. – Kábé hatvan másodperc múlva odaér.

Mozgás van, lépések és kopogás. Alexandra hangja, ahogy kikiált: – Ki maga?

Felkiált egy férfias, nagyon hangsúlyos hang: – Hívd Lilah! Hívd Lilah!

– Jézusom, Kane. Nem fogja kinyitni az ajtót egy idegen embernek, aki még csak nem is beszél angolul. Hajts gyorsabban.

– Lilah! – kiáltja a férfi. – Hívd Lilah!

Hallom kinyílni az ajtót. – Lilah? – kérdezi Alexandra. És a férfi elismétli: – Hívd! – Felteszem, odadugja neki a telefont, mivel ezt hallom: – Lilah? – És ezúttal Alexandra mondja a nevemet a telefonba.

– Igen, Alexandra, én vagyok. Nem volt meg a számod. El kell érnem Eddie-t. Arról az ügyről van szó, amin dolgozom. Hallani akarja majd a mondandómat. Sürgős.

– Nyilvánvalóan. Azt mondja, volt valami kampány megbeszélése ma este az apáddal, a bátyáddal, meg egy rakat pénzes emberrel.

Ez megmagyarázza, miért nem veszi fel senki sem a hívásaimat. – Te miért nem vagy ott?

– Nem vagyok a része annak, bármit is csinálnak – közli.

– Hol vannak?

– Fogalmam sincs.

Ez különös. Alexandra és Eddie együttlétével kapcsolatban minden különös. – Szükségem van a számára. El tudod nekem küldeni, így meglenne a tied és az övé is?

– Igen. Mi a számod?

Megadom neki.

– Megvan – mondja. – Elküldöm, amikor lerakjuk.

– Szeretném, ha felhívnád őt, és megmondanád, hogy sürgősen beszélnem kell vele arra az esetre, ha nem fogadná a hívásaimat. És írj neki.

– Ki van kapcsolva a telefonja, de megpróbálom. Szeretnél pontosabb részleteket közölni?

– Nem, nem akarok.

Lerakom és tárcsázom Eddie-t, amint megkapom Alexandra üzenetét az adataival. Közvetlenül hangpostára megy a vonala. – Lucas a közelben van – mondom, rápillantva Kane-re. – El kell mennünk a házához. Ő meg fogja találni Eddie-t.

Kane visszafordul egy rosszindulatú szó nélkül. Ez a helyzet Kane-nel. Tudja, mikor engedje el a dolgokat, rajtam kívül. Én meg azt hittem, hogy úgy tett. Talán elengedett, viszont felbukkantam és felráztam a világát. Nem tetszik az, ahová ez vezet engem, és ez az út nem az, melyet most kell végigjárnom, vagy úgy bármikor is.

Megrezzen a telefonom egy szöveges üzenettől, és lepillantok, hogy elolvassam: Eddie telefonja ki van kapcsolva, de hagytam neki egy üzenetet.

Köszönetet mondhatnék, de azt hiszem, hogy ez valójában nem az én dolgom, legalábbis nem egy olyan nővel, aki lehet, hogy csőbe húzott azért, hogy megerőszakoljanak és megöljenek. És az Úr segítsen rajta és rajtam, ha rájövök, hogy ez igaz.

~~~

Kane és én beállunk Lucas házához, majd az ajtóhoz sétálunk. Megnyomom a csengőt újra és újra, de nem válaszol. Megpróbálom az ajtót. Nyitva van. Ez egyike a ritka pillanatoknak, amikor az emberek ostobasága nekem kedvez. Kane és én bemegyünk, végig a folyosón és szent szar. Egy meztelen nő ül Lucason a kanapén. A csaj a tekintetét rám emeli és levegőért kapkod. – Francba! Francba! – Lemászik Lucasról, aki fájdalmasan felnyög, kicsit úgy hangzik, mint egy sebesült állat.

– Bébi, mi történik? Éppen dugunk. – Biztos meglátja, hová irányul a figyelme, mert megpördül.

– Ó, basszus! Végül meg fog ölni engem, ugye?

– Megöl téged? – Elakad a lélegzete a nőnek és ránk néz, áthúz a fején egy ruhát. – Nem láttam és nem hallottam semmit. – Felkapja a cipőjét és felénk rohan, majd el mellettem.

– Ellen! – kiált fel Lucas felállva, olyan meztelenül, mint a születése napján. Kinyílik az ajtó, majd bezáródik.

– Jézusom, Lucas – tör ki belőlem. – Vegyél fel valami kurva ruhát.

– Tudjátok, hogyan kell kopogni? – követeli. – Kibaszottul élveztem baszni.

– Meg kell találnod nekem Eddie Riverát – közlöm. – Ki van kapcsolva a telefonja veszélyben van az élete, de világos, hogy te túlságosan részeg vagy.

– Megmondtam – szólal meg. – Piásan is meg tudom hekkelni az amerikai kormányt.

– Akkor most tedd meg – mondom.

– Hekkeljem meg az amerikai államot? – kérdezi, és olyan átkozottul részeg, hogy komolyan is gondolja.

Odasétálok hozzá és a kanapéra hajolok. – Hacsak nem próbálod lenyűgözni Kane-t a farkad méretével, öltözz fel.

Felkapja a nadrágját. – Igazad van. Fel kell öltöznöm, mielőtt felismeri, hogy igazából mekkora fenyegetés vagyok.

– Ne gúnyolódj vele, Lucas – figyelmeztetem, megfordulok, hogy szembenézzek Kane-nel, kezem szétterül a mellkasán, és míg az arckifejezése kiismerhetetlen, szemei olyan gyűlölettől villognak, amelyet senki ember fia nem akarna Kane Mendeztől. – Részeg.

– És idióta – válaszolja Kane, hangszíne halálos. – Jobban, mint amennyire felfogja.

– Mivel – ismétlem – részeg.

– Szükségem van a telefonszámára – mondja Lucas mögülem. – Vagy azt is magamtól kell megszereznem?

Megfordulva részeg, felöltözött seggét a kávéasztalán ülve találom, és felénk néz, szőke haja szanaszét áll, laptop van a kezében. – Megvan – mondom, előhalászva a zsebemből a telefonom, és felolvasom neki a számot. Beüti a laptopjába, és kábé hatvan másodperc múlva megszólal: – Az utolsó GPS koordináta a dokkok, lent a Halsey kikötőnél. – Leüt még egy pár billentyűt, és hozzáteszi: – Van egy hajója, ami az 11105-ös számú helyen van kikötve a nyugati végen. Most mit még?

Most tudnom kell, vajon egyedül van-e – gondolom. – Hol van a bátyám és az apám ebben a pillanatban?

Nem kéri ezeket a telefonszámokat, emlékezetből üti be őket, és egy pár másodperccel később ezt mondja: – Mindkét telefon apád házánál van, szóval feltételezhetjük azt, hogy az őket birtokló emberek szintúgy.

– Ó, a francba – sóhajtok fel, megfordulva szembenézek Kane-nel. – Eddie nincs velük. – Az ajtó felé rohanok, Kane pedig azonnal az oldalamnál terem.

– Szívesen! – kiáltja Lucas, ahogy kilépünk a házból, de most nem tudok a részeg viselkedésére és dühére gondolni. Jelenleg a családi seggfejek megmentésére gondolok, vagy legalább az egyikükére. Ha Eddie még nem halott.


3 megjegyzés: