12. Fejezet

12. fejezet

Fordította: Isabelle

Nem tudom, hogy Samanthának miért kellett feltűnnie és megzavarnia a személyes teremet. Ámbár sajnos, lehet, hogy ő Junior. Talán felbérelt valakit, hogy Junior legyen. Talán csak egy zakkant, mindenre elszánt ribanc, aki megszállott mindennel, ami velem kapcsolatos, Isten tudja miért. Az holtbiztos, hogy én nem tudom a választ. Talán csak része egy nagyobb képnek, egy Pocher talpnyaló vagy szerető, aki kémkedik Kane után, és megpróbálja ellenőrizni és irányítani a családomat belülről kifelé haladva. Ez azt jelenti, hogy rajtam tartja a szemét. Vagy visszatérek ahhoz, hogy tényleg csak egy zakkant ribanc. Bármi legyen is az ügy, elindítom a kocsit, nem érezvén magamban több késztetést arra, hogy Samanthát nézzem, amint kilép egy pitével, amit nem a bátyám fog megenni. Nem fogom megkérdezi róla, mert ugyan már! Elviszi neki, hogy fedezze a történetét. Felvillantja a melleit, és azt fogja tettetni, hogy azt hitte, Andrew ezt akarta. És mivel totálisan odavan ezért a nőért, talán még meg is fogja enni. Mi a fasz történt a bátyámmal?

Kitolatok a parkolóhelyemről és a kijárat felé haladok, ahol a rövid kézzel írott feliratra pillantok a járdaszegélyen „Az epres piténk híres”. Ezek voltak Samantha ösztönös szavai, egy hirdetés, ami beugrott neki, amikor semmi jobb nem jutott az eszébe. Elvetném ezt, ha nem lennék abban biztos, hogy darabokra fogja törni a bátyám szívét, miután korrupcióba keveri. De most félreteszem ezt a problémát, és keresem az ismerőst és az ismeretlent, azokat, akik követnek, és legalább kettő van belőlük: Kane embere és a fánkvadászó bolond. A pokolba, talán a gyilkos is figyel engem, és ezt a kurva nagy Lilah Love pornó show-t, csak ruhákban. Soha nem szerettem magam lenni a műsor. Be akarom fejezni, és most is ez az, amit tennem kell. Meg kell találnom a válaszokat, mielőtt újabb holttest tűnik fel a színen, és nekem vissza kell mennem LA-be, képtelenül arra, hogy egyszer és mindenkorra befejezzem az ügyet. A főútra hajtok, és bár senkit sem látok a visszapillantó tükörben, még mindig azt hiszem, hogy Laney túl sokat látott, és ez ölte meg őt. És miután a holttestek az egyetlen nyom, amim most van, és ezek nem igazán beszélnek hozzám, úgy döntök, hogy elmegyek ahhoz az egy emberhez, akinek tulajdonképpen van valami mondanivalója, Laney bátyjához. Befolyása volt fölötte. Tudott dolgokat és egy bizonyos ponton, azt hittem, hogy segíteni fog. Aztán befogta a száját és hallgatott, és ez nem változott az után sem, hogy Laney meghalt. Újra beszélnem kell vele, és ezúttal, nem megyek el válaszok nélkül. Mindamellett, az utolsó, amit tudok az az, hogy Laney testvére Westburyben élt, Long Islanden, ami két óra autóútra van, és nem egy olyan út, amit terv nélkül akarok végrehajtani. Megállok egy stoptáblánál és tárcsázom az egyik havert, akit gimi óta ismerek, aki most a DMW-nél[i] van New Yorkban. Egy időben randiztunk is, nagyon régen, és valahogy nem utáljuk egymást. – Nicholas – szólalok meg, amikor felveszi, belenézek a visszapillantómba követők után kutatva, akik még mindig nem tűntek fel a színen. – Lilah kurva Love.

– Szükségem van valamire – mondom. Egy öblös nevetés hallatszik. – Hiszed vagy sem, hiányzik, hogy ezt halljam. Itt vagy?

– Igen.

– Akkor jössz nekem egy vacsorával, emlékszel? Azt mondtad, ha újra segítek neked...

– Akkor vennék neked egy szelet pizzát. Az nem vacsora.

– Steak. Steak volt, de mire van szükséged?

– Rick Suthers címére. Valahol Westburyben kellene lennie.

A billentyű kattog, és a lámpám zöldre vált. – Plainview drive 345 – mondja, és gyorsítok, ahogy túlmegyek a lámpán.

– Vettem – mondom. –Ez az, amire emlékeztem.

– Mikor kapom meg azt a steaket?

– Pizza – mondom –, és hamarosan. – Leteszem s megjegyzem azt a fekete szedánt, ami néhány háztömbbel mögöttem sorol be. A nagyon különleges fánkimádó követőm. Válaszul jobbra fordulok, be a városba, amikor azt terveztem, hogy balra fordulok az autópálya felé. És miután az a valószínű, hogy a nyomozásnak köze van a támadásomhoz, befejezem, hogy harcoljak Kane szerepével ebben az ügyben, ami miatt most hívom.     – Igen, gyönyörűm?

– A követőm visszatért. Szükségem van a rendszámra. A fickód írja meg nekem.

– Elküldöm neked. – Nem is tagadva azt, hogy valaki követ. Egyikünk sem egy nagy játszmás. – Akármi is az – mondom –, csak szükségem van rá. És szükségem van a követőre, hogy elutazzak anélkül, hogy holtan végezném vagy megsérülnék. Követek és ellenőrzök egy nyomot, és nincs szükségem arra, hogy a rossz emberekhez kerüljek vissza.

– Hol és milyen nyom?

– Ha a Lilah követőd jó, legyen fiú vagy lány meg fog találni. Csak legyél benne biztos, hogy ő lesz az egyedüli. – Leteszem. Visszahív, és nem veszem fel. Lefordulok egy országútra, amiről tudom, hogy az autópályára fog visszavinni. Akárki is követ, arra számít, hogy egy bizonyos helyen le fogok térni az útról innen pár km-re. Ehelyett visszafordulok, majd megállok az út szélén és várok, azt tervezve, hogy azon az úton fogok távozni, ahonnan jöttem. A telefonom pityeg, hogy üzenetem érkezett. A kijelzőre pillantok, és nem meglepetés, hogy Kane a feladó.

Mi a fene történt azzal, hogy „együtt” vagyunk benne?

 Azt hiszem, egy kis felvilágosításra van szüksége azzal kapcsolatban, hogy mit jelent nekem, hogy „együtt vagyunk benne” és mivel nagylelkűnek érzem magam, adok neki valamennyit: Ha tudod tartani a lépést, írom, akkor te is benne vagy velem.

Kételkedsz bennem?  jön az azonnali válasza.

Felhorkanok és visszaírom: Mit gondolsz?

Nem. Válaszolja. Nem kételkedsz bennem. De azt hiszed, egyszerűbb lenne, ha ezt tennéd. Vágok egy grimaszt. Igaza van. Könnyebb lenne, ha kételkednék benne, mert FBI ügynök vagyok, és ez lenne a helyes. Megkérdőjelezni az olyan embereket, mint Kane. És én ezt teszem. Mindenkit, kivéve Kane-t. Emiatt is van az, hogy nem válaszolok. És emiatt tudom, hogy a fánkimádó követőm is le lesz rendezve. Ez Kane. Jó abban, hogy rossz legyen. Rápillantok az órára és a visszaszámlálás indul, öt percet adok. Újabb üzenet érkezik a telefonomra, a kijelzőre pillantok, hogy elolvassam Kane legújabb üzenetét. A szélhámos követőd el van térítve. És ne izgasd magad, gyönyörűm. Életben van, sértetlen, de igazán fel van dühödve. A rendszáma: AXL-285 New Yorkból.

Nem válaszolok. Nem kérdezem meg a részleteket. Újra Nicholast hívom, és kihangosítóra kapcsolom. – Infóra van szükségem – mondom, ahogy besorolok vissza az útra.

– Amikor visszatérsz, nem habozol, mindent beleadva térsz vissza. Na, dobj meg vele.

 Megadom neki a rendszámot. Hallom, ahogy a billentyűn gépel, mielőtt megszólal. – Martin Walker, Albany, New York. Nyolcvankilenc éves. Úgy tűnik, hogy lopott.

– Vettem. Holnap várj valamit tőlem.

– Tudni akarom, ez mit jelent?

– Tőlem jön. Tudod, hogy csodálatos lesz.

– Úgy érted tudom, hogy el van baszva.

– Talán – mondom nevetve, és leteszem, és megjegyzem, hogy rendeljek egy férfi sztriptízest és egy steak vacsorát. Megállok egy stoptáblánál, jobbra és balra pillantok, bajt keresve és mikor nem találok, tudom, hogy Kane embere a közelben van, de nyilvánvalóan átkozottul túl jó a rejtőzésben. Jobbra fordulva újra a főúton vagyok, lassan és könnyen haladok a városon keresztül, amíg el nem érem az autópályát. Amíg nézem a tükreimet, kigondolok egy tervet, hogy senki, még a láthatatlan követőim sem tudják majd, mi lesz a következő lépésem. Álcára van szükségem, egy helyre, ahol eltűnhetek. Hívom a barátnőmet Betht, a Törvényszéki Orvosszakértői Intézetnél Suffolkban, ami éppen csak egy rövid útra van Suthers munkahelyéhez és otthonához. – Lilah Love – üdvözöl.

– Éppen feléd tartok – mondom. – Találkozhatnánk?

– Miért? Mi van?

– Barátok vagyunk.

– Miért? Mi történik? – kérdezi újra, mintha nem szóltam volna előtte.

– De komolyan, Beth. Csak lógni akarok egy kicsit.

– Rendben. Feladom. Természetesen mindketten tudjuk, hogy a gyilkosságokról van szó, amikben most nyomozol, és a testről, amit felboncoltam, de be fogod vallani, amikor ideérsz. Mikor akarsz találkozni és hol?

Ránézek az órára és látom, hogy egy óra van. – Három harminckor, és én megyek a munkahelyedre.

– Akkor majd találkozunk – mondja, mielőtt letenné a telefont. És igen. Látni fog, csakúgy, mint mindenki más is, és ez a tervem.

                                                      *****

Tizenöt perccel korábban érkezem a 8000 m²-es Suffolk megyei orvosszakértői intézethez, és leparkolok az épület előtt. Éppen a kocsiajtót nyitom és lépek ki, amikor a telefonom csörög. – Igen, én drága bátyám – szólok bele.

– Van egy kis problémánk.

– Nekünk? Úgy érted neked és nekem? Mert nem lehet csak az egyik. Kezdetnek...

– Lilah – szól bele.

– Igen, Andrew? – kérdezem édesen.

– Egy Moser nevű detektív az NYPD-től éppen itt volt egy Smart nevű ügynökkel, aki a New York-i FBI-tól jött.

– Tényleg? – kérdezem, észreveszem, hogy ez egy hatalmi játszma, amit Murphy várt. – Hogy ment?

– Mondtam neked, hogy told ide a segged, és zárd le az ügyet! Éppen Kane irodája felé tartanak, hogy beszéljenek vele.

Ez nevetésre késztet. – Tényleg? Azt hiszik, hogy ez a malmukra fogja hajtani a vizet ugye?

– Melyik részét nem érted? Átveszik a joghatóságot, és igazságot fognak szolgáltatni rajta keresztül, és mindannyian cseszhetjük. Nem kell elmondani, hogy ez hova vezet és milyen fajta sajtó fogja követni.

Fel van dúlva és valószínűleg csüggedt és lehangolt, ami azt jelenti, hogy vagy az FBI New Yorkban nem játszik össze Pocherrel, és segít az apámnak, vagy a bátyám csak nem tudja, és így mégsem olyan bűnös, mint amitől tartottam. – Nincs bizonyíték Kane ellen – biztosítom. – Nincs. És az, hogy feltűnnek az irodájában, olyan ellenséggé fogja őket tenni, akit nem tudnak legyőzni.

– Tényleg azt gondolod, hogy legyőzhetetlen? – faggat, a hangsúlya kételkedő.

– Tényleg azt hiszed, a mostani előtt sosem próbálták? Nyugi! Az egyetlen, akivel az igazságért kell megküzdened, én vagyok. Csak maradj távol a tűztől! Hagyd, hogy megégessék magukat! Letudtad azt az információt Murpynek?

– Átadtam neki, és mindketten tudjuk ez most, hogy néz ki. Le kell ülnünk beszélni. Hol a pokolban vagy?

– Az Orvosszakértői Intézetben Long Islanden.

– Mi a pokolért vagy ott?

– Murphy azt akarja, hogy oldjam meg az ügyemet, mint ahogy neked is meg kell a sajátodat.

– Tudnék mondani 10 dolgot az ügyedről, és hogy mit csinálsz most, de nem fogok, csak told vissza a segged ide.

– Oké – mondom, mielőtt befejezném a hívást, és a beleegyezésem egy helyről ered: Tervezem, hogy visszamegyek oda. Amikor készen állok.

De most, a kommunikációs képességeimen kell dolgoznom, és Murphyt hívom.

– Love ügynök – üdvözöl, mert tényleg ő az egyetlen, aki nem úgy köszön nekem, hogy Love-kibaszott-ügynök.

– A New York-i FBI éppen Kane irodájába tart, hogy kikérdezzék.

– És?

– És… én csak azt a kommunikációs dolgot csinálom, amit annyira imád.

– És mit akar tenni válaszul?

– Attól függ. Mi a helyzet Woods bűnösségével?

– Nincs bizonyíték arra, hogy Woods bűnös lenne, és mielőtt megkérdezné, közöltem a hatáskörünkbe vonási szándékunkat a New York-i kollégámmal. Azt kérte, hogy tartsuk kézben az ügyet, és átcsoportosítottam egy magasabb szintre a kérelmemet, ami jóváhagyásra vár. Amit említett, mennyi az esélye, hogy Kane ma este megbukik, vagy a gyilkosságokhoz kapcsolja magát?

– Nulla.

– Rendben. Látom, nagyon magabiztos. Ezzel megelégszem. Kane hogy fog reagálni egy FBI meghallgatásra­?

– Egy meghallgatás, ami profi módon zajlik, egy dolog. Nem lesz megalázva az irodájában és semmit nem fog csinálni.

– Tehát, amire számítanak. Hogy kirobban, vagy tesz egy olyan lépést, amit fel tudnak használni arra, hogy feldühítsék.

– A fickó a Yale-en szerzett diplomát és osztályelsőként végzett. Nem hülye. Meg fogja védeni a hírnevét, de nem fog nekik előnyt vagy hatalmat adni vele szemben vagy ellen, ami azt jelenti, hogy nem ő lesz a kifogásuk, hogy kirekesszenek minket.

– Biztos benne?

– Lefogadom az elsőszülöttében – mondom.

– Az elsőszülöttemben?

– Az olyan embereknek, mint nekem, nincs gyerekük. Mikorra várhatok választ a hatáskörről?

–Holnap, hogyha igaza van Kane-ről.

– Az van.

– Jobban is jár.

Leteszi, és meg sem fontolom, hogy felhívjam Kane-t. Tudja kezelni a dolgot, és mellesleg: egy meglepett Kane egy dühös Kane. Van egy őrült perverz vonzalmam a feldúlt Kane-hez, ami mindig valami jót tesz velem, amikor mindenki másnak rosszat. Néha azt hiszem, hogy ez probléma. Ez nem egy azokból az időkből. Ez nem nekem fog rosszul elsülni, nekik fog. És ez azt jelenti, hogy el kell kapnunk egy igazi gyilkost, nem egy halott ártatlan embert kell hibáztatni. Ezzel a bizonyossággal és a táskámmal a vállamon kilépek a kocsiból és elindulok az Orvosszakértői Intézet épülete felé. Mihelyt az előcsarnokban vagyok, bejelentem magam a recepciósnak. Megcsörgeti Betht, és legfeljebb két perc telik el, mielőtt Beth feltűnik az előtérben, fekete nadrágot és egy élénk rózsaszín selyemblúzt visel, szőke haja a tarkójánál van összekötve.

– Van egy kávézó a második emeleten – üdvözöl, ahogy az előcsarnok hátsó részébe megyünk.

– Tulajdonképpen – mondom – egy helyre van szükségem, ahol egy privát konferenciahívásba kell becsatlakoznom. – Meg sem próbálok bocsánatkérő lenni. Ez nem az én stílusom, és amúgy sem szükségszerű. Szarságok előfordulnak ebben a munkában.

– Oh – mondja egy kíváncsi tekintetet vetve felém. – Igen. Persze. Használhatod az irodámat.

Továbbterel, és belépünk egy folyosóra. – Bármi, amiről beszélhetsz?

– Összefoglalva: egy követelőző főnök, egy őrült ex, aki nem Kane, egy gyilkos, akit nem kaptam el, és ez a hívás egy előzménye annak, hogy miért kell kihagynom a kávénkat.

– Istenem. Nem csoda, hogy kedvellek. Éppen elismételted az életemet. Nem. Szükségem van egy életre.

– Megelégednél a régi időkkel? Hétvégi jóga pizzával, mint egy jutalom a túlélését.

– Más szóval. Én jógázom, te nézel és pizzát eszel?

– Pontosan. Mint a régi szép időkben. – Nevet és megáll egy irodaajtónál. – Hívj meg a jóga-pizza partira! – mondja. – Van egy boncolásom, amit az utánra tartogattam, hogy te elmész.

Kinyitja az ajtót egy leleplező tekintetet vet felém, mintha tudná, hogy ez csak egy felültetés. – Ki tudod engedni majd magad.

– Köszönöm Beth.

– Kapd el a gyilkost – mondja. – Mert mindketten tudjuk, hogy Woods nem az – majd megfordul és elmegy.

A műsor kedvéért belépek az irodába, becsukom az ajtót és a fa felületnek dőlök, hogy szemügyre vegyem a mahagóni asztalt és a sarokasztalt. Van egy kép a falon arról az épületről, amiben állok. Egy steril környezet, ami azt mutatja, hogy érzelmileg tárgyilagos. Egy olyan nőnek az irodája, aki több időt tölt halottakkal, mint élőkkel. Azon gondolkodom, hogy ez a tárgyilagosság vele születetett vagy tanult-e. És ez kétségkívül megindokolhatja, hogy ez egy olyan képesség, amely szükséges az olyan embereknek, mint ő és én. Egy képesség, amit Beth és én megosztunk a gyilkossal. Egy képesség, amit Kane megoszt velünk és a gyilkossal. De félretéve Kane-t, mert Kane kurvára csak Kane, és már amúgy is figyelembe vettem őt és kihúztam a listáról. Visszatérek Beth-hez, és nem tetszik, ahová magamat vezetem éppen, ami az, hogy még több gyanút adok a listámhoz és nem akarok hozzáadni. De nincs más választásom. Közel lakik ide és itt dolgozik, és mégis Hamptonban volt a gyilkosság estéjén. Ő volt az első emberek egyike a gyilkosság helyszínén. Rendben, ez képtelenség. Nem Beth az. Ő nem egy gyilkos, és nem Junior. Nem bérelt fel egy gyilkost. Ez az a helyzet, amikor az agyam egyik dologról a másikra visz. Annak kell lennie. Ennek az őrületnek várnia kell, legalábbis pillanatnyilag, amíg a tényleges okra koncentrálok, hogy miért vagyok itt. Laney testvérére. Előveszem a telefonom, és összehozok nem egy, hanem három stratégiailag megtervezett Uber foglalást. Csak ezután térek vissza Laney-hez és a gondolataimhoz, amik körülötte forognak. Tic Tacot hívom.

– Lilah – üdvözöl, a hangja kellemetlen és dühös.

– Rendben – mondom. – Tiszta, hogy vádaskodsz és ideges vagy, de hagyd abba! Igen, kaptunk egy rohadt nagy pofont Murphytől. Megtörtént, és nekem meg van egy gyilkosom, akit el kell kapnom, mielőtt elvesztem a hatásköröm. Nézz utána mindenkinek a rendszerben, akinek kapcsolata volt az áldozatok ügyeivel. Magától értetődően ott vagy te, én, és Murphy is. Áss mélyebbre! Orvosi személyzet, egészségügyi dolgozók, technikusok, ügyintézők, kisegítők.

– Azt gondolod, hogy egy bennfentes? – kérdezi, már nem akkora feszültséggel a hangjában.

– Csak nézz utána! Ha találsz valamit, üzenj, nem hívj fel! Majd visszahívlak. – Leteszem, és újra körülnézek az irodában. A francba. Ez a szoba olyan steril, mint a boncterme. Ugyanakkor feltételezhető azt hinni, hogy nem igazán tud megbirkózni azokkal, akiket szeret, azon a helyen, ahol azokkal foglalkozik, akik meghaltak. De van bármi kapcsolata Laney Sutherssel? Akkoriban közel voltunk. Tudta, hogy az ügyön dolgozom. – A Francba, a francba, a francba! – Tudnom kell. Néhány lehetőséggel újra Tic Tacot hívom.

 – Túl korán van, Lilah – mondja. – Még tíz szót sem gépeltem be. Jó vagyok, de nem ennyire.

– Ha-ha – mondom, de hirtelen megtorpanok a gondolataimban, hova akarom őt vezetni. Ha ezt az ügyet Laney-hez kötöm, szükségem van egy olyan okra, amivel nem ölök meg egy embert, akinek ugyanolyan a tetkója, mint az áldozatnak.

– Mit akarsz, Lilah?

– Csak megbizonyosodni arról, hogy már nem vagy mérges.

– Rendben vagyok – mondja. – Eleve sem voltam az.

– Oké. Jó. Mert az nem lenne jó, megígérhetem.

Leteszi. Kifújom a levegőt. A franc essen bele. Nem akarom azt hinni, hogy Bethnek köze van a dologhoz, de kellő gondossággal át kell vizsgálnom a saját érdekemben. Ez minden. Az átvilágítás, és miután megfontolom azt az ötletet, hogy valaki az igazságszolgáltatásban talán érintett ebben a bonyodalomban, vannak olyan forrásaim és eszközeim, amit segítségül hívhatok. Nem legálisak, de megtesszük, amit meg kell tennünk. És ha ezt kell tennem az igazságszolgáltatás nevében nekem megfelel és megteszem. Csak úgy, mint tizenkétszer megszúrni egy férfit, amit szintén meg kellett tennem. Ha van egy dolog, amit a hazatérésem bizonyított, az az, hogy nem az ellenségemet öltem meg. Az ellenségem összekötőjét ölöm meg. Az ellenségem még mindig kint van valahol, velem és Kane-nel a látóhatáron, ami azt jelenti, jobb, ha elkapjuk, legyen nő vagy férfi, most, hogy elérhető közelségbe került, mielőtt valaki holtan végezné.

Mi.

Én és Kane.

Az egyikünk tapasztalt a késsel, a másik lapáttal. És itt van a probléma. Van egy testünk, ami a mi titkunk, és felhasználható ellenünk. Vagy mi, vagy az ellenségünk, ez köztünk fog eldőlni, mi leszünk azok, akik győzni fogunk. Nyilvánvalóan, azok, akik ölnek, és együtt ásnak sírt, együtt maradnak. Mert igaza van Kane-nek. Mi ketten együtt vagyunk ebben benne. És bárki, aki azt gondolja, jó nekik, és nem nekünk, rá fognak jönni, hogy tévesen hiszik.

---

[i] ^{DMV – Department of Motor Vehicles : az autók átírásával, forgalomba helyezésével-kivonásával, rendszámkiadással, forgalmival, jogosítvánnyal stb. foglalkozó okmányiroda.}