14. Fejezet

14. fejezet

Fordította: Isabelle

Egy pillanatra sokkot kapok a könyv miatt, ami később elmúlik. Félreteszem, és aztán mentálisan a másik világomba lépek, a nevem egy érzelemmentes zónájába, ahol a közelben lévő tényekre és a szükséges feladatokra fókuszálok. Megfogom a könyvet és átlapozom az oldalakat, nem találok semmilyen üzenetet vagy feljegyzést, de tulajdonképpen a könyv maga egy feljegyzés. Újabb könyvet vadászok le, aztán az anyám életrajzát a táskámba csúsztatom. A benyomásokat, a burkolt célzásokat és az üzenet tartalmát, hogy mit akar jelenteni, vagy hogy ki lehet e mögött, majd később fogom egyedül elemezni. Most át kell kutatnom a lakást, és a gyilkossági helyszínnel kell foglalkoznom, amit öngyilkosságnak fognak hívni. Valami esélyt találni, ami az ellenkezőjét bizonyítja, egy nagy nulla. A gyilkos nagyon jó. Megtanultam ezt, amikor megpróbáltam bebizonyítani a gyilkosságot Laney-nél. Amilyen jó a gyilkos, az sem lepne meg ebben a pillanatban, hogy egy és ugyanaz lenne a két esetnél. Módszeres kutatásba kezdek, indulva a testtel, átkutatva a zsebeit és a pénztárcáját, és a legalaposabb dolog, ami érdekes, az a furcsa szokása, hogy eltette a tucatnál is több blokkját a Starbucksból a pénzével együtt. Ebből arra következtetek, hogy a szokások embere, nem engedi el a dolgait könnyedén, és engem mégis eltaszított. Elengedte Laney-t. Továbbhaladva átkutatom a fiókokat, matracokat, ágyneműtartókat és az ágy alatt. Következőnek a könyvtárban folytatom, átkutatom a könyveket, a székhuzatokat, egy kis asztalt. Minden szobát átnéztem, de semmit sem találtam. Furcsamód, egyetlen kép sincs Laney-ről. Jegyzet önmagamnak: világossá tenni Andrew-nak, hogy ha meghalok, nem akarok kegyhelyet, de egy jó „Baszd meg” feliratos kávésbögre a szekrényében olyan érzés lesz, mint a szeretet. Végül befejeztem a kutatást, visszamegyek a hálóba, és a testre bámulok, várva, hogy a fejemből kipattanjon egy hirtelen bevillanó ésszerű ötlet vagy mély gondolat, de csak egy szó jut eszembe: gyilkosság. És ez arra késztet, hogy megfontoljam a következő lépésemet. El is mehetek. Senki sem fogja tudni, hogy itt voltam, és senki sem fogja tudni, hogy én törtem be az ablakot. Hacsak természetesen, egy szomszéd be nem jelentette, hogy látott, és ez bonyolulttá teheti az ügyet. Meg tudnám magyarázni a jelenlétemet, de úgy döntök, jobb ezt magyarázni, mint a távolmaradásomat. És ezen a ponton, minden szerepem, mint 007-es ügynök, a három Uberrel és egy sétával, a semmiért volt. Le vagyok leplezve. Itt vagyok. Az ellenségeim is tudják, és ez nem védte meg Ricket, ennek az egyenletnek az a része, amit nem engedhetek meg magamnak, hogy elmélázzak jelen pillanatban, vagy baszakodni fog az agyammal. Hívom a helyieket, és a válasz gyors.

– Itt a 911. Segélyhívó központ, miben segíthetek?

– Itt Lilah Love szövetségi ügynök a LA irodából, hivatali ügyben vagyok a városban. Van egy valószínűsített öngyilkosságom. Egy férfi lóg egy lepedőről, nincs pulzusa. A cím: 345 Plainview út, Westbury. Csak a tisztázás miatt: A bűnügyi helyszínen vagyok, és itt is maradok, a bejárati ajtónál várom önöket.

– Az erősítés az úton van.

Befejezem a beszélgetést, lemegyek a lépcsőn a bejárati ajtóhoz, kinyitom és kilépek rajta, a nap gyorsan megy le a horizonton. Nincs több idő vesztegetésre, hívom Murphyt.

– Love ügynök. Vannak hírei?

– Van egy helyzetem a bátyám hatáskörzetén kívül.

– Hol?

– Westburyben, Long Islanden. Egy öngyilkosság, amire kihívtam a helyieket is. Most a helyszínen vagyok.

– És ez milyen összefüggésben van az ügyünkkel?

Az igazság egy rövidített verziójához ragaszkodom. – Megálltam, hogy benézzek egy nőnek a bátyjához, aki az egyik esetemnél halt meg. A nő megölte magát. Amikor ideértem, a báty is megölte magát ugyanolyan módszerrel, mint a testvére.

– És maga éppen akkor bukkan fel, amikor ez történik?

– Szemmel láthatóan így történt – mondom.

– És tulajdonképpen, hogy kötött ki a háznál?

– A férfi húga megölte magát, ő pedig nem volt az irodájában. Nem igazán barátkozós típus, és volt egy megérzésem. Nincs rá egyéb magyarázatom.

– Mi az, amit nem mond el nekem?

– Maga a természetéből adódóan ilyen gyanakvó, ugye?

– Pokolian jó baromság detektorom van, Ügynök! Szükséges emlékeztetnem a korábbi beszélgetésünkre a mai nap folyamán?

– Éppen most tette meg – mondom, egy holttest és egy könyv miatt túl messzire mentem, hogy visszafogjam a nyelvem. – De értem. A főnököknek seggfejeknek kell lenniük.

– Örülök, hogy ugyanazon az oldalon vagyunk. Nos, mit nem mond el nekem?

– Tehetnék egy okostojás visszavágást, de nem akarom, hogy kirúgjanak – mondom, ahogy a sziréna felhangzik a közelben.

– Éppen most tett három okostojás visszavágást – csap le rám.

Kinyitom a szám, hogy vitatkozzak, ami egyenlő az okostojással, de már túl is lépett rajta. – Mindketten tudjuk, hogy térdig gázol a szarban – mondja, a hangja olyan, mint a vihar előtti csend. – De – folytatja – ez a süket sztori az, amihez ragaszkodnia kell mindenki esetében, kivéve az enyémben. Megértette?

– Igen – mondom, úgy döntök, ha a megbízatáson akarok maradni, és alkalmazott maradni, ez nem az a pillanat, hogy vitatkozzak vele.

– Jobban is teszi – mondja –, és mert azon vagyok, hogy újra elismételjem a helyieknek. Hívja fel a bátyját, figyelmeztesse, és mondja el neki a részleteket. És legyen benne biztos, hogy amilyen gyorsan csak tud, lépjen le. Tűnjön el a fenébe!

Leteszi, és egy tűzoltókocsi megáll a ház előtt, amit egy rendőrkocsi követ. Üdvözlöm a hivatali személyeket, és válaszolok a kérdésekre, de nem húzok el. Látni akarom, ahogy lehozzák a testet. Válaszok után akarok kutatni a kérdések tengerében. De háttérbe vonulok, kívül állok, hagyok a helyieknek teret, amíg hívom a bátyámat. – Semmim sincs számodra – mondja. – Elhagyták Kane irodáját, és Rich nem tért még ide vissza, nem is válaszol a telefonjára.

– Ki fogom találni mi történt – mondom. – De ebben a pillanatban, ez egy hivatalos hívás, abban az esetben, ha kapnál egy hivatali hívást. – Pontosan úgy továbbítom az esetet, ahogy Murphynek magyaráztam, csak úgy, mint a helyieknek. Nem megy jobban a nagy tesóval, mint a főnökömmel. – Lilah, a franc essen bele – mondja. – Mi a fenét képzelsz? Mindenféle bajba kerülsz a nyomozás során.

– Éppen megmagyaráztam, mit keresek itt – mondom. – Foglalkoznom kell ezzel itt. A mi helyzetünkkel és Kane-nel majd akkor fogok foglalkozni, ha itt végzek, de hívj, ha van valami előrelépés. Ha nem válaszolok, visszahívlak, amint tudlak.

Szétkapcsolunk, ahogy egy kocsi fordul be a sarkon, és összerezzenek, ahogy Beth kilép. Érdekesnek találom, hogy olyan sok igazságügyi orvosszakértővel ezen a vidéken, ő az, aki itt van. Felé sétálok, és mindketten megállunk félúton. – Akarom egyáltalán tudni, hogy kerültünk ide mind a ketten? – kérdezi.

   – Mondd el nekem te!

    –Fentről kaptam egy utasítást egy gyilkosság ügyében.

    –Huh, ez érdekes. Én öngyilkosságnak hívtam.

– Te FBI-os vagy. Ők csak fedezik a seggüket. De, hogy végezted itt egy gyilkossági helyszín kellős közepén?

Mostanra immár hatodjára, végigmegyek a történeten, ami erre a pontra már olyan zamatos, mint egy régi rágógumi. – Furcsa, hogy öngyilkosságot emlegetsz – jegyzi meg Beth, amikor végzek. – Emlékszem, a Laney ügyre. Megszállott voltál. Azt gondoltad, hogy meggyilkolták.

– Jó a memóriád.

– Engem kértél fel konzultációra. Elolvastam az aktáját. De nem láttam Laney testét. Nézzük meg Rickét. Talán találok valamit, ami mindkét ügyben segíteni fog.

– Nem fogsz – mondom. – A lehető legjobb próbálkozásom volt Laney-vel, és ez egy ugyanolyan eset.

– És mégis ezt öngyilkosságnak hívtad a másikat meg gyilkosságnak?

– Azt mondtam, úgy néz ki, mint egy öngyilkosság. Nem nyilvánítottam másképp véleményt.

 Rám szegezi az intelligens szemeit. – Rendben – mondja. – Menjünk, nézzük meg a testet. – Elhalad mellettem a bejárat felé.

Megfordulok és követem, és a francba is, nagyon irritáló, hogy nem bízok meg senkiben, kivéve két férfit, akik utálják egymást, és akiket régen jobban kedveltem meztelenül.  Így mindketten kevésbé voltak komplikáltak. Belépek a házba, és követem Betht a bemutatkozás során, mielőtt felmennénk a hálóba, és látnánk, hogy Rick még mindig a szekrényről lóg. Visszalépek és Betht nézem, ahogy felhúzza a kesztyűjét és alaposan megvizsgálja a testet. A szemlélődése végén ránéz a könyvekre, aztán rám. – Könyveken állt?

– Ugyanúgy, mint Laney.

– Azt gondoltam volna, hogy azok összedőlnének. Ez nekem fura.

Egyetértek, azt hiszem, habár nem vagyok kisegítve ezzel az információval. Amennyire tudom, része itt az összképnek, és kötekedve velem az egyik hiánya miatt. De kétségkívül Beth nem valószínű, hogy azt hiszi, hogy könnyen fel lehet bosszantani. A sürgősségi csoporthoz megy, és két perccel később Rick a földön van. Beth és én mellé térdelünk, csinálunk egy alapos test átvizsgálást. – Van egy tetoválása – mondja, felhúzva a fehér pólójának ujját. Felállok erre a fejleményre és Beth mellé megyek, aki a test mellett van, tanulmányozom a szívet Rick vállán, amin az áll RIP Laney. Mégsem tette magát rajta túl. Csak a világ többi részével akarta ezt elhitetni. És most jobban, mint bármikor, hiszem, hogy azért ölték meg, hogy befogják a száját. Az tartotta életben, hogy távol voltam. A közelségem azt tette vele, amit Laney-vel tett: megölte. És ez a méregkapszula, egy rohadék, amit le kell nyelnem. Másik világom, emlékeztetem magam. Összpontosíts Lilah.

Lábra állok és hagyom, hogy Beth dolgozzon, megkerülöm a testet, hogy megvizsgáljam a szekrényt. Nem tudtam ezt megtenni korábban, mivel a holttest itt lógott előtte. Elkezdem átkutatni a nadrágokat, ingeket és végül a kabátokat, megnézve minden zsebet. Egy becsomagolt fekete kabát leghátul felkelti a figyelmemet. Ez azt jelenti, hogy ez különleges. A fekete azt jelenti, hogy temetés. A temetési zakója a legjobb tippem, belenyúlok a zsebébe és kihúzok egy Szűz Mária nyakláncot. És míg lehet, hogy ez nem jelentős senki másnak, nekem most van két testem, rajtuk egy vérző Szűz Mária tetoválással, és az egyik, akit én öltem meg. Elteszem a nyakláncot és tovább kutatok. Mire végzek, Beth feláll. – Meg kell néznem közelebbről is a helyet, de ahogy most áll...

– Nem látsz semmi jelét küzdelemnek vagy bűnténynek – fejezem be.

– Helyes – erősít meg. – De azok a könyvek nem illenek a képbe. Csináltál modellezést és rekonstruálást a testvére ügyénél?

– Csináltam, és a könyvek minden esetben eldőltek, de még mindig nem tudtam senkit rávenni, hogy gyilkosságként kezeljék. Semmi más nem utalt ebbe az irányba. – Nem engem kértél fel, hogy dolgozzak az ügyön – mondja. – Itt és most, én készen állok, ha te is.

Figyelembe véve, hogy Murphy azt akarta, hogy már vagy fél órával ezelőtt húzzak el, gyorsan egyetértek, és keresztülmegyünk az egyenruhások tengerén, és kilépünk a bejárati ajtón.

– Szükségem van egy fuvarra az irodádhoz – mondom, csatlakozom hozzá a kocsija járda felőli oldalán.

– Nem kocsival jöttél?

– Nem – mondom, megkerülve a kocsi hátsó részét, hogy beüljek az anyósülésbe. Kinyitja a kocsit, és beülök. Amikor ő is csatlakozik hozzám, rám néz. – Ne kérdezzelek a kocsiról, vagy Rickről vagy Laney Suthersről, mert nem fogsz válaszolni, ugye?

– Ez tökéletesen megfelel nekem.

Elfogadja ezt és beindítja a kocsit. Szeretem az olyan embereket, akik tudják, mikor hagyják a dolgokat csak kurvára abba. Szeretem az olyan embereket, akik tudják, mikor kell hallgatni, és rövid utunk alatt, amíg visszaérünk a törvényszéki épületbe, Beth bebizonyítja, hogy még mindig nagyon jó abban, hogy ne mondjon semmit. Az én részemről az elmém már azokon az embereken jár, akik tudták, hogy Long Island felé tartok, és talán sejtették, hogy Rick Suthers házához. A lista meglehetősen hosszú: a bátyám, Rich, Kane a bérelt követőjén keresztül. A férfi a fánkos standnál. Talán Greg, miután felhoztam Laney-t, ámbár óvatosan, szinte csak egy pillanatra. És Beth. Aztán természetesen itt van egy gyilkos és Junior is, akik kapcsolódhatnak mindkét esethez, vagy nem. Beth beáll a parkolóba. – A bejárati ajtónál vagyok – mondom. Egy kis útbaigazítással a részemről a bérelt kocsim mellé áll.

– Akarsz maradni a boncolásra? – kérdezi. Akarok, de ez felhívná a figyelmet az ügyre, amivel kapcsolatban nem engedhetem most ezt meg.

– Nem szükséges itt lennem ahhoz, hogy megtaláld a semmit – mondom kinyitva az ajtót. – És ez az, amit találni fogsz. Mikor mész vissza Hamptonba?

– Ezen a hétvégén. Akarsz pizzát enni és engem nézni jóga közben?

– Nincs jóga – mondom, fejben teljesen máshol járok. – De igen, a pizzára szavazok és… —Egy hirtelen felismerésre jövök rá. A gyilkos befejezte a gyilkolást. Ezért ölték meg Woodsot. Ezért akarják lezárni az ügyet. Tényleg szükségem van a gyilkosra, és akárki bérelte is fel, azt kell, hogy higgye, hogy feladtam.

– És? – kérdezi Beth.

– Tequila – válaszolom. – Ha még mindig itt leszek.

– Máris mész vissza LA-be?

– Úgy néz ki – mondom. – Értesíteni foglak, ha a hétvége előtt elmegyek.

– Mi van az üggyel, ami miatt idejöttél? Lezárod?

– Nem az én ügyem, hogy levezessem vagy lezárjam. – És mivel nem akarok gyanúsan érdektelennek tűnni, hozzáteszem. – Hívj fel, ha találsz valamit a boncolásnál, rendben?

– Természetesen. – Bólintok, kilépek a kocsiból és az enyémhez megyek, egy új stratégia bontakozik ki a fejemben. Ledönteni mindenki védelmi bástyáját kivéve az enyémet. Meg kell győznöm Murphyt, hogy a helyiek zárják le az ügyet, de engedjék meg, hogy maradjak, valami személyes ürüggyel, az apám kampánya tökéletes a célra. Kinyitom az ajtómat, és a szélvédőre nézek. Nincs nyoma a követőmnek. Beülök, és Junior távolmaradásán gondolkozom. Talán stratégiailag egy kamera látószögébe parkoltam, de Junior igazán kreatív és leleményes volt idáig. Úgy néz ki, mint egy választás. A kérdés az, miért, és kipipálom a lehetőségeket:

A: Junior stratégiája sikertelennek vélhető.

B: Junior úgy érzi sikerrel járt, és továbblépett, de nem vagyok biztos, milyen sikeres lehet, vagy

C: Junior azt akarja, hogy tervvel vagy terv nélkül, azon rágódjak, hogy megöl, mivel vagy Junior a gyilkos, vagy nem.

A C-re szavazok és miután senkinek sem engedem, hogy ekkora hatalma legyen fölöttem, beleértve Kane-t is, rohadtul biztos vagyok benne, hogy Juniornak sem fogok engedni. Beindítom a kocsit, és amellett döntök, hogy Juniornak és Kane-nek több közös dolga van, mint nem. Mindketten követnek, és mindketten rám vannak kattanva, és alig várják a bosszú miatt. És talán Kane meg is kapja a sajátját ma este.