6. Fejezet


6. fejezet


Fordította: Isabelle


Mert véletlenek nincsenek.
Ezeknek a szavaknak élek a nyomozás alatt, de valahogy elfelejtettem a jelentőségüket milyen szerepet játszanak ezekben a gyilkosságokban. – A gyilkosságok LA-ben csak azért voltak, hogy felkeltsék a figyelmem. Az alkalmazottad meggyilkolása a bérleményednél, azért volt, amikor megérkeztem, hogy felkeltsék a figyelmünket. Mindkét feltételezés megéri a vita tárgyát, hogy hova vezethetnek minket.
– Egyetértek – mondja Kane. – Feltéve, hogy ez az elmélet helyes.
– Gyaníthatjuk azt, hogy Romano áll a dolgok mögött?
– Halott lenne, ha ezt hinném.
– De megállított a tetováló szalonnál – magyarázom.
– Elutasítottam a találkozást, és azt mondtam neki, találkoznia kell a nagybátyámmal, aki, annak ellenére, amit hiszel, viszi a kartelt.
– A tetováló szalonnál ő közeledett hozzám. Ez nem egy véletlen találkozás, vagy csak mert nem tudott elérni téged. 
– Megmondtam neki, de felkészült a válasszal. A névtelen tippen ült évekig. Amikor visszajöttél a városba felhívott. Ez igaznak bizonyult. Az első próbálkozása a kapcsolatra az érkezésed utáni nap volt. És amikor felbukkantál a felségterületén, és annál a bizonyos szalonnál, ami az ilyen tetoválás miatt ismert, nem akarta, hogy te holtan végezd, és én utánanézzek.
– De tud arról a tetoválásról. Mondta, hogy az a tetoválás vértetoválás.
– Ezt az infót velem is megosztotta.
– Mit jelent ez? Vértetkó?
– Suttognak arról, hogy létezik egy csoport, akit úgy hívnak Vérgyilkosok, akik valószínűleg vértetkót varrattak fel, de senki sem hiszi, hogy tényleg léteznek.
– A vérző Szűz Mária? Az egy vértetoválás?
– Igen.
– A kezdetektől tudtad ezt?
– Nem. Tudtam a tetoválásról, de azt nem, hogy milyen fajta. Az emberek hallgatnak erről.
– Akkor félnek, ami azt jelenti, van erre valami okuk. És úgy gondolom, ahol félelem van, tűz is van.
– Talán nem a tűz, amire gondolsz. Ezek a gyilkosok lehetnek álcák is, hogy legyen történet, amivel elfedik a bűntényt és ez összegabalyodott egy nagyobb koholmánnyá.
– Kinek dolgoznak? – kérdezem.
– Még csak az sem biztos, hogy léteznek.
– A férfinak, aki megtámadott ilyen tetoválása volt. Megpróbált megölni. Neki is egynek kell lenni közülük.
– Egy halott ember egy tetoválással nem feltétlenül kiáltja azt magáról, hogy ő egy jól képzett gyilkos.
– Ha meg akarsz ölni egy gyilkost, felbérelsz egy jobbat – mondom.
– Valószínűleg. Én voltam a jobb gyilkos ebben az esetben. – Továbblépek ezen a kérdésen. – Romano. Ezeket a szavakat mondta „azért vérzik, mert te vérzel” ez egy idézet egy filmből, aminek pokolian sok kötődése van hozzám.
– Milyen értelemben?
– Jensen Michaels a főszereplője, aki Alexandrával ment haza azon az estén, amikor megtámadtak. Ő az, aki miatt magamra hagyott a bárnál. De egyre furcsább ez az egész. A filmnek is van egy kötődése ahhoz az esethez, amin dolgoztam, amikor megtámadtak.
– Laney Suthers. A csúcskategóriás eszkortlány.
– Honnan emlékszel rá?
– Megmondtam neked. Keresem a válaszokat. Összeraktam egy kapcsolódási pontot az esettel, amin a támadás estéjén dolgoztál, de nem találtam.
– És a nyom nélkül, amit Romano adott nekem nem is fogod. Annak a filmnek Jensen Michaelsszel, ugyanaz a kínai pénzügyi csendestársa, mint sok B listás filmnek, amiben Laney is szerepelt.
– Ki volt a befektető?
– Ying Entertainment. Ismered őket?
– Mindenkit ismerek, akinek pénzügyi érdekeltsége van az én területemen, és nekik vannak. Mélyebben bele fogom ásni magam a különböző kapcsolatokba, amik hozzád kötődnek, mit képviselnek. Alexandra veled volt azon az estén. Mit tudunk meg ebből?
– Azt gondolod ő is benne van? Közel álltunk egymáshoz akkoriban. Nehéz ezt látnom, de megismétlem, nem gondoltam volna, hogy Eddie-vel összejön. – Félreteszem ezt. – Személyesen kell beszélnem Romanóval.
– Beszéltem vele. Elmondta, hogy mit mondott neked.
– Újra beszélnem kell vele most, hogy megfejtettem az üzenetét.
– Csak azt fogja megismételni, amit nekem mondott, amit egy névtelen tippként kapott, ami semmivel sem több, amit megosztott velünk.
– Miért osztana meg egy ilyen tippet veled vagy velem? Én hozzád kötődök, és ti ketten pedig ellenségek vagytok.
– És ő lenne az a személy, akinek utánanéznék, ha neked bármi bajod esne.
– De hozzám jött – vitatkozom vele.
– Megmondtam neked, hogy elutasítottam a közeledését.
–Rendben – mondom. – Te megmondtad nekem. Én a saját válaszaimat akarom – ellépek az ablaktól, megnövelem a távolságot kettőnk közt. Kane velem együtt mozog, feláll és szembe áll velem, a helyzete és a közelsége olyan mintha ketrecbe akarna zárni, a nagy teste és az ablak közé.
– Nem fogod felkeresni – mondja, a hangja kemény, az álla határozott.
– Egy szövetségi ügynök vagyok, aki sorozatgyilkosságban nyomoz, nem a kis kurvád, hálószoba kurvád, vagy a hülye kurvád. Beszélni fogok vele.
– Egy szövetségi ügynök vagy, aki múlt időben, vagy még mindig, egy sorozatgyilkos listáján szerepelsz.
Vágok egy grimaszt. – Mit akarsz ezzel mondani?
– Ha túl erősen nyomulsz, vagy túl valószínű módon, holtan végezheted.
– Több van itt, mint a saját életem, amire gondoljak egyébként.
– Volt egy egyezségünk. Maradj távol Romanótól.
– Igen, volt egy egyezségünk. – vitatkozom vele. – Meg kellett volna találnod egy gyilkost, akit Szellemnek hívnak. De nem csak a neve az, ami egy kissé túl szó szerinti nekem, de egyáltalán nem úgy tűnik, mintha Szellemet keresném. Legalábbis nem most. Addig nem, amíg nincs egy vértetoválása.
– Ki mondta, hogy nincs?
– Azt mondod, hogy van? – hárítom.
– El fogod passzolni a lehetőséget, hogy beszélj az egyik legelvetemültebb gyilkossal a történetben, Love ügynök?
– Ez nem válasz a kérdésre – marok bele.
– Úgy érted ez nem az a válasz, amit akartál.
– Nem egyezkedek. Szellem még mindig gyanúsított ebben a gyilkosságban. Még mindig tartozol vele nekem, de ez nem változtatja meg a tényt, hogy beszéljek Romanóval. Meg fogom engedni, hogy ezt összehozd, ha ez boldogabbá tesz téged. És teljesen bekerítesz.
– Igen. Ezt teszem. Érd el, hogy Romanót megöljék, és nem csak az emberei fognak engem keresni, hanem semmi esély nem lesz arra, hogy további üzenet jusson el hozzánk.
– Beszélnem kell vele, Kane.
– Rendben. Tedd meg. Melyiket gondolod jobbnak, Romano kikötözve a garázsban vagy a nappaliban?
– Haha. Csak nem vicces akarsz lenni? Jó látni, hogy humorérzéket is szereztél mióta elmentem. Szükséged is volt rá. De félretéve a viccelődést, személyesen fogok beszélni Romanóval, de ha van bármi tipped, szeretettel fogadom. Egy kedvenc étterem, ahol találkozhatunk. Egy kedvenc kávéház. Áruld el nekem.
– Soha nem fogsz eljutni hozzá nélkülem.
– Sokkal találékonyabb vagyok, mint gondolnád – mondom.
– Hacsak nem halott, és te tényleg nem mondod el nekem az egész igazságot és semmi mást csak az igazságot.
A tekintete megkeményedik, másodpercek telnek el, mielőtt a zsebébe nyúl és elővesz valamit, ami úgy néz ki, mint egy eldobható telefon és beüt egy számot, mielőtt kihangosítaná a hívást. – Hola – egy férfi üdvözli öreg hangon.
– Nagy Főnök – mondja Kane.
– Pinche, Kane Mendez nincs semmi több, amit neked mondhatnék.
– Még mindig érződik a kötél szorítása, értem – fűzi hozzá Kane. –Hamarosan jobb lesz, és újra megtehetjük.
– Mit akarsz és mi a pokolért vagyok kihangosítva?
– Lilah itt van, Lilah Love ügynök.
– Ügynök – mondja. – Rendben van. Szállj le a tiltott gyümölcsről. Valószínűleg Love ügynök is ezt teszi.
– Romano – mondom.
– Bármi is az, amit tudni akar, Love ügynök – válaszolja Romano –, nem tudok segíteni. Kaptam egy névtelen tippet, hogy nekem legyen jobb, nem magának.
– Egyáltalán, miért segített?
– Nem mondtál neki semmit, Kane? – kérdezi. – Vagy csak a te válaszodat teszteli?
– Válaszold meg a kérdést – szólítja fel Kane.
– Meghal, Love ügynök – mondja az öregember. – És Kane engem keres először. Ezen a ponton dühös és mások is azok.
– Elvesztett két embert tegnap este – mondom. – Kane tette?
– Ő mit mondott? – kérdezi.
– Maga mit mond? – faggatom tovább.
– Nem – mondja az öregember. – Nem ő tette.
– Akkor ki tette? – erősködöm tovább.
– Ha tudnám – mondja –, akkor sem mondanám meg magának.
Természetesen nem mondaná, de rá is hagyom, helyette arra a kérdésre fókuszálok, amit Kane-nek kellett volna feltennem. – Miért magához került az a tipp és nem Kane-hez, ha én vagyok benne érdekelt?
– Tisztán látható, hogy akárki adta is a tippet, nekem segített, nem Kane-nek. Máskülönben nem tudom, mit akar tőlem hallani. Ez egy névtelen kurva tipp volt.
– A tetoválások – mondom. – A gyilkosok...
– Egy legenda – mondja. – Egy mítosz, kitaláció.
– És maga mégis mutat valakit, aki megpróbált megölni.
– Ha a Vérgyilkosok magáért jönnének és holtan akarnák magát, akkor halott is lenne – nevet. – Vagy ilyesmi lenne a mítosz, amiben hisz. Talán Pokémon is valóságos? – Még hangosabban nevet, és leteszi a telefont.
Kane kikapcsolja a telefont és újra a zsebébe rakja. – Elégedett vagy?
– Nem – mondom. – Nem vagyok. Többet tud, mint amit elárul és te még mindig nem adtad meg nekem Szellemet.
– Jó sok dolgot akarsz, Lilah Love – mondja, a hangja meleg, a szemei lágyak, ahogy hozzáteszi. – De én is.
– A különbség az, hogy én megkapom, amit akarok, de te nem fogod – megpróbálok ellépni, de a kezei lecsúsznak az ablakon, a karjai körülzárnak.
– Mondd meg. Mit akarok?
– Még egy tenyerest, nyilvánvalóan.
– Mi lenne, ha én adnék neked egy tenyerest, de most egy másik orcán.
– Talán én egy térdet fogok neked adni.
– És mégis, még mindig nem kaptam meg.
– Én nekem pedig nincs meg Szellem – emlékeztetem.
– És ha átadom neked? Mit kapok cserébe?
Ezek a kérdések világossá teszik, hogy amíg azt állítja, ezek a felvételek nem megvesztegetések, tudja, hogy elgondolkodtatnak. Ezek akadályozzák meg, hogy lecsukjam.
– Mit kapok cserébe, Lilah? – faggat tovább.
– Elégedettséget.
– Több részletre van szükségem.
– Nem foglak baszogatni. – mondom.
– De szeretsz baszogatni.
– Egy rossz drog még akkor is jól esik, amikor csinálod.
– A tagadás mindig rosszul esik, és öreggé tesz.
Ellép az ablaktól, és újra az asztal szélére ül. – Várni fogok. – Nem hagy nekem időt feleletre, vagy hogy felocsúdjak a hirtelen visszalépésétől. Most ő az, aki gyorsan továbblép. – Szellem megígérte nekem, hogy tartjuk a kapcsolatot. Ez a legtöbb, amit vele tehetsz, még akkor is, ha lelősz, nem tudom ezt megváltoztatni. Mielőtt a közeledbe jön, megfigyel.
– Mint ahogy te lefilmezel engem, aztán nézel? Honnan tudtad, hogy Cujóval alszom?
– Egy könnyű következtetés volt. Abban házban vagy, ahol megtámadtak, és az asztalon volt.
Túl jól ismer. És én is ismerem őt, ami emlékeztet az okra, amiért itt vagyok.
– Rich nem fog elmenni. A főnököm kirendelte arra az ügyre, amelyiken dolgozom.
A szemei megkeményednek, elsötétülnek. – Nem érdekes.
– Érted fog jönni, hogy nyomást gyakoroljon rád.
– Dugni fog téged, miközben engem félreállít?
– Nem, Kane, nem fog.
– És ő mégis azt gondolja, hogy fog.
– Ő egy jó fiú, aki azt hiszi, ha az érdemeimért harcol, akkor elnyer.
– Úgy érted, hogy el akar tiporni, miközben téged megszerez.
– Igen – mondom. – Ez nagyon szépen összefoglalja.
– És oda kellene fordítanom az arcomat.
– Igen.
– Rendben – mondja egy kicsit túl gyorsan. – Oda fogom fordítani. Most ez a legtöbb, amit kaphatsz, így ragadd meg.
 Elveszem, amit tudok, de megbizonyosodok arról, hogy tudja, mire számítson, így én is tudom, mire számítsak. – Mellettem lesz, miközben nyomozok.
– Pontosan emiatt fogom megtűrni. A hátad mögött lesz, amíg ő megpróbál beleszúrni az enyémbe. De ne feledd, hogy a kis nyomozásod rólunk szól és arról az estéről. Nincs több titok Lilah, Love ügynök. Tudom, amit tudsz. Te tudod, hogy én mit tudok. És ne mondd azt, hogy bizalmas a te oldaladról. Ezek a gyilkosságok hozzád vezetnek, egy késhez, egy sírhoz és hozzám. Végeznünk kell vele, mielőtt ez végez velünk, és szükséges, hogy együtt csináljuk.
– Azt kapod, amit adsz – mondom. – Ezt ne felejtsd el, és hagyd a mítoszaidat és elméleteidet, vagy nem fogod szeretni, amit visszaadok neked.
És ezzel az ígérettel kikerülöm az asztalt, és az ajtó felé megyek. A kilincsért nyúlok, de megtorpanok egy felismeréstől, és szembefordulok Kane-nel, aki még mindig az asztala mögött áll, de most felém fordul. – Tudom, miért jutott az eszembe a Sam fia.
– Mondd el – sürget, kezével a fa asztallapra tenyerel, és teste felém fordul.
– A hetvenes években ítélték el, és abban az időben azt állította, hogy egyedül ölt. A 90-es években helyesbítette a vallomását, és azt mondta sátánista csoportban volt benne. A tetoválások, a gyilkosságok, az én megerőszakolásom. A mozi és az ügy, amin akkor dolgoztam. Talán a Vérgyilkosok egyáltalán nem gyilkosok, hanem szekta tagok.
– Ezeknél a gyilkosságoknál semmi nem mutatja, hogy sátán tettei lennének – mondja Kane. – Úgy is olvashatóak, mint Szellem.
– Talán – mondom. Nem szólok többet, ahogy kilépek az irodájából, az agyam ezen a szekta ötleten forog, elmegyek Tabitha mellett úgy, mintha ott sem lenne. Kane-nek igaza van a megítélésében, de minden megérzésem azt mondja, hogy téved. Az agyam egy elképzelést formál. A Vérgyilkosok egy kultusz, és Laney-nek, az eszkort lánynak, akinek az ügyén dolgoztam a megtámadásom alatt, köze kellett, hogy legyen ehhez a csoporthoz, vagy tagnak kellett lennie. Ami azt jelenti, hogy a támadásom annak az eredménye lehetett, hogy túl közel kerültem a szektához, vagy valakihez, akinek köze van hozzá.

5 megjegyzés: