3. Fejezet


3. fejezet


Fordította: Lilith


Nem állíthatom, hogy Murphy sáros. Talán csak titokzatos, de számba kell vennem a lehetőséget, hogy ő egy probléma. És mivel kábé ugyanannyira szeretem a sáros, kétarcú embereket, mint a strandpapucsokat – amiket egyáltalán nem szeretek –, ez egy probléma számomra. Nem szeretem a lábujjaim közti, vagy fent, a seggemben lévő dolgokat. Csupán vagyok, aki vagyok. És az igazságszolgáltatásbeli kétarcú seggfejek nem jobbak azoknál a Bibliát prédikálóknál, akik Istent dicsőítik, és kigúnyolnak, amiért szabadon használom a bassza meg kifejezést, majd megfordulnak és megbasszák valaki más házastársát.
Én pedig tényleg belefáradtam abba a felfedezésbe, hogy az életemben mindenki egy átkozott gengszter akar lenni. Idáig tiszteltem és bíztam Murphyben úgy, ahogy kell – mégiscsak ő a főnököm a kibaszott FBI-nál. Felhúz az a gondolat, hogy esetleg mindezen dolgok kárba vesztek. Mikor visszatér a vonalba, és ezt mondja: – Vissza Woodshoz és a színészi képességeihez –, valószínűleg emiatt nem érzem magam olyan nagyon feldobva, mint általában.
– Nem gondolhatja komolyan – szólalok meg – ilyen sokéves tapasztalattal, hogy Woods tervezte meg, hogyan alakuljanak a dolgok. Ez azt jelentené, hogy végig kellett vinnie, hogy rajtakapják egy másik férfi feleségével és a dühöngő férj fejéhez tarthasson egy fegyvert. És azért kellett így tennie, hogy elrejtse a tényt, hogy ő egy profi gyilkos, azért, hogy teljesíthessen egy halállistát. Egy listát, aminek semmilyen nyilvánvaló kötődése sincs hozzá azon a nőn kívül, akivel lefeküdt.
– Emiatt kételkedik benne.
– Mert abszolút hülyeség feltenni magad az igazságszolgáltatás radarjára, mielőtt befejeznél egy halállistát – érvelek.
– A sorozatgyilkosok az egész kibaszott idő alatt az igazságszolgáltatáson gúnyolódnak.
– Woods nem volt sorozatgyilkos.
– Tudja, mit gondolok? – kérdezi, de nem ad nekem időt válaszolni. – Az érzelmi kitörése meggyőzte magát arról, hogy nem képes a tervezett gyilkolásra. Térjen vissza a Profilázás kezdőknek[i]-hez, Love ügynök. A sorozatgyilkosok kisebbekkel kezdenek, gyakran állatokkal, majd átváltanak az emberekre, ahogy fejlesztik a technikájukat.
Visszafogok kábé tíz nagyokos megjegyzést – melyek közül nagy valószínűséggel már akár egy alapján is kirúgnának –, mielőtt megállapodnék ennél: – Halállista. Gyakorlott orgyilkos.
– Maga az egyetlen, aki ebben hisz.
Eltartom a telefont és némán üvöltök rá, mielőtt nyugodtan visszateszem a fülemhez és válaszolok. – Miért vagyok itt, ha itt mindenki jobb profilozó nálam? – Ezúttal én nem várok az ő válaszára. – Tudom, hogy a nyomozati anyagunkhoz felkérte Jeff Landerst. Woodsnak senkivel sincs közvetlen kapcsolata, csak a nővel, akivel lefeküdt. És ha elkezdünk halott embereket elítélni csak, hogy lezárjunk ügyeket, nagyon remélem, hogy lesz ügynökségi közlemény. Eléggé biztos vagyok abban, hogy legalább néhányat tisztázni tudunk a régi ügyek közül, mivel nem tudják megvédeni magukat. Francot, miért nem keresünk halott hajléktalanokat? Akkor valószínűleg még családjuk se lenne, aki megvédené őket, ami mellesleg Woodsot tökéletes bűnbakká teszi. Esetleg hajléktalan is lehet. Senkije sem volt életében.
– Csak óvatosan, Love különleges ügynök – mondja, és meglehetősen bizonyos vagyok abban, hogy a hivatalos címem használata az idegességét és nyugtalanságát jelzi. – Vásárra kell vinnem a bőrömet, mikor befejezzük ezt a hívást – folytatja –, és a nyomozói következtetései alapján kell így tennem. Egyszerűen csak tesztelem, hogy meggyőződjek arról, biztos-e abban, hogy nem gondolja meg magát.
Mindegy, gondolom, de ezt mondom: – Ha bejelentjük, hogy le van zárva, és egy másik test landol a küszöbünkön, akár itt, Hamptonban, vagy ami azt illeti bárhol, inkompetensnek fog tűnni.
Csendben marad néhány szívdobbanásnyi ideig. – Igaza van – zárja le a vitát végül. – Valóban inkompetensnek fogunk tűnni, és mégis visszatérek az eredeti álláspontomhoz: az East Hampton-i és a New York-i tisztviselők is egyetértenek abban, hogy minden ügyet le kellene zárni.
– Én pedig újból elismétlem: Woods nem tudja megvédeni magát, és ettől eltekintve ismerjük a tipikus igazságszolgáltatási motivációt ezekben a szituációkban. Egy szabadlábon lévő gyilkos megrémíti az embereket. Azt akarják, hogy eltűnjön.
– De ahogy hangoztatta, egy másik gyilkos bújna elő a nyilvánosság hatására és leleplezné az inkompetenciát – mondja. – Az igazságszolgáltatás ahhoz is elég okos, hogy ezt tudja.
– Kevés esélye van egy újabb gyilkosságnak Hamptonban, és így a lehetőség kizárása egy elsajátított szerencsejáték. És egy másik, New York városban történő gyilkosságot illetően: dolgoztam ott. Ott egyszerűbb eltemetni egy ügyet, különösen mikor egyszeri eset, mert a korábbi ügyek le vannak zárva és feltételezhetően meg vannak oldva.
– És a sorozatgyilkosról szóló sutyorgásokat elnémítják – mondja.
– Pontosan.
– Maga itt kiteregeti a családi szennyest.
– Megvédem őket a saját hülyeségüktől. Le kell lassítaniuk. Woods nem megy már sehova, csakis le, a földbe.
– Helytelen a viselkedése és a hozzáállása, Love ügynök.
– Ezt állította mindegyik bűnöző, akit valaha is elkaptam.
Murphy felnevet. – Valóban. Ráadásul jó meglátásai is vannak.
– Ezt ismételtette el velem kábé tízszer.
– És maga megmaradt az álláspontjánál, ami meggyőz engem, de mielőtt felpattanok a hajójára és kifutunk, hadd legyek világos. Többé nincs középút, ha nem tudja meggyőzni a helyieket, hogy tartsák fenn az ügyeket és engedjék meg, hogy besegítsünk. És ha ez így fog lejátszódni, két lehetőségünk van: Követjük a példát, lezárjuk az eseteket, vagy átvesszük a fennhatóságot. Melyik legyen? És mielőtt válaszol, legyen biztos ebben a döntésben. Pokolian sok irányból fognak jönni a lángok.
– Nálam senki sem tartja jobban észben azokat a lángokat.
– Van okuk arra, hogy tartsanak egy országos sorozatgyilkosról szóló sajtói kiszivárogtatástól vagy sutyorgástól, és nekünk is van.
– És ha ez megtörténik, meg tudjuk cáfolni egy halállistával, ami lenyugtatná a tömeget.
Ismét szünetet tart, és ezúttal olyan átkozottul hosszan, hogy már épp készülnék keresztülmászni a vonalon, hogy megrázzam. – Elmondom, hogy fog ez menni – szólal meg végül. – Felfogok magáról egy keveset azokból a lángokból, legalább is pillanatnyilag.
– Ez mit jelent pontosan?
– Kapcsolatba lépek mindkét város tisztviselőivel, és kérek egy olyan bizonyítékot, amely minden pontot Woodshoz köt. Ha nem tudnak többet adni nekem a vallomásnál, akkor összeülünk még egy utolsó alkalomra, mielőtt átvesszük a fennhatóságot. Eközben folytassa a nyomozását.
– Mi erre az időkerete?
– Ma. Holnapra tudni akarom, hogy merre tartunk.
– Két teljes napra van szükségem ahhoz, hogy megpróbáljak észszerűséget beszélni mindenkibe – közlöm, tudatában annak, hogy ez a nap Kane-ről és arról a székhez kötözött férfiról fog szólni. – Legyen három. Ingáznom kell East Hampton és New York között, hogy jól végezzem a dolgom.
– Megkapja, miután előkészítem magának a terepet azzal, hogy olyan bizonyítékot kérek, amelyben bízom, hogy nem rendelkeznek, mint ahogy bízom magában. Az a telefonhívás pedig, amit fogadtam, Richtől jött. Magával marad.
– Mi? Nem. Rich egy műszaki szaki.
– Rich egy átkozottul jó ügynök.
– Akivel dugtam – mondom, elfeledkezve az illemszabályokról és nem finomítva a szavakat.
– Nos, most, miután lehúzzuk a rolót és őszintén beszélünk, meglehetősen biztos vagyok abban, hogy Kane Mendezzel is dugott.
– És emiatt Rich nem tud ezzel megbirkózni. Túlságosan is érintett személyesen. Ez veszélyes.
– Személyesen érintett maga is, ez szolgáltatja az előnyöket és a hátrányokat – mondja. – És ha tetszik, ha nem, maga is ember. Ha átveszi a fennhatóságot, hatással lesz magára a családja haragja, nem számít, mennyire próbálja tettetni, hogy nem így van. Szüksége van ott valakire, aki ismeri magát. Másrészről logikus. Ő ott van. Szüksége van extra szemekre. Marad.
– Murphy igazgató úr…
– Vége a beszélgetésnek – csattan fel. – Ma este beszélünk.
Lerakja.


[i]  Brent E.Turvey: Criminal Profiling: An Introduction to Behavioral Evidence Analysis c. könyve (Bűnyügyi Profilozás: Kézikönyv a viselkedési bizonyíték elemzéséhez)


6 megjegyzés: